2017. május 31., szerda

Jó reggelt kedves Murphy!

Valahol mélyen sejti az ember, hogy nem lesz annak jó vége, ha az ágyra tesz egy bögre kávét....

2017. május 30., kedd

Helyzetjeli

Unalmas poszt következik arról, hogy kurvára nem történik velünk semmi, közben azért mégis, és ez most így pont jó!

Én néha szeretem, ha csak ilyen kis komótosan zajlik az élet, telnek a napok, a maguk kis rutinjával.

Mióta itthon van Katona, szépen 'nyugdíjasan' elvagyunk,  dolgozunk, együtt vagyunk, együtt fekszünk, együtt kelünk, semmi extra, de hogy együtt (!!!) és így mégis kerek.

Vasárnap voltunk Kishisztisékkel grillezni, úgy indultunk, hogy megsütjük a kaját, eszünk és mindenki megy haza pihenni, hát ebből nyilván az lett, hogy este tízig kint voltunk, a fiúk tök cukin elvoltak, szorgalmasan vágták a fát, rakták a tüzet, sütötték a húsokat, Hisztisék kutyája kivételesen nagyon szociálisan viselkedett, rengeteget játszottunk vele, mi meg csak (ittunk) énekeltünk, pokrócon fetrengtünk, lezabáltuk nagyjából az összes epret a kertben, és hagytuk, hogy a fiúk kiszolgáljanak minket :)

Tegnap meg az volt, hogy végeztem a melóval, Katona jött elém, és épp indultunk fagyizni, amikor összefutottunk a volt területi képviselőmmel, lerobbant a kocsija, és akkor mondtuk neki, hogy kettőt se fossá, betolunk, jó lesz az, és akkor két fiatal srác gondolkodás nélkül ledobta a hátizsákját és jöttek segíteni, és én tök büszke voltam rájuk, mert erre felénk a mai 17~18 évesek zöme maximum a szotyi~mozi miatt állt volna meg, és ők meg jöttek és tök jó fejek voltak...

Szóval, hogy ilyen kis semmik vannak, és most így jó nekem, és jövő héten mégjobb lesz, mert annyira elég volt a melókás balhékból, hogy kivettem egy hetet, terv nincs, de jó lesz, érzem!

2017. május 24., szerda

Szét~basz~az~i~deg*!!!!

Aki azt mondja ma, hogy nálam idegesebb, az hazudik!!!!

Negyven perce próbálom magamra erőszakolni, hogy nagy levegő beszív, kifúj.... De nem!!!  Tombolni tudnék!!!!!

Tudtok esetleg egy jó állást**??? (itt fenn áll a veszélye, hogy súlyos testi sertést fogok elkövetni...)

(Én ezt neeeeeem bírom)

*szép lelkeknek: forrongok a dühtől

**eskü nem vagyok pszichoPata***



Egyébként csak annyi történt, hogy leszakadt egy polc.

Kíváncsi vótá' mi?  :)

******mondjuk még lehetek... :)

2017. május 20., szombat

Virágot az öltözőbe

Tavaly itt nyígtam, hogy ha lehetne szuperképességet választani, és mondjuk egyszerre többet is, akkor a tökéletes rizs főzés technikáját kérném egyiknek.

Nnna, kérem szépen, 34 évesen végre elmondhatom, hogy sikerült finom, pergős rizst csinálni :) ennek kábé annyira megörültem, hogy körbe táncoltam a konyhát, aztán kétpofára tömtem magamba natúrba a rizst :)

Az élet apró örömei...

2017. május 19., péntek

TGIF

Na szóval, itthon gyógyulgatok tegnap óta, de én még ezt sem tudom jól csinálni.

Tegnap annyira untam kábé két óra után a fekvést, hogy nekiálltam takarítani :) három óra alatt végeztem is mindennel, kurva büszke voltam magamra. Sütöttem zsemlét, lecseréltem a telefonomon az üvegfóliát, rendeltem egy újabb adag csiri~biri szart aliról, aztán már tényleg csak pihentem.

Ma már sokkal jobban vagyok, tervezem holnapra a teljes meggyógyulást, egyrészről jön haza Katona, másrészről nagyon szeretnék elmenni a közelben lévő kutyakiállításra.

2017. május 17., szerda

Napi burleszk

Hajnalban arra keltem, hogy ki~be kapcsol a mikró (sípol), kimegyek, megnézem (mi a fasz), áramszünet, áram vissza, sípol még anyám is, ezt úgy ötször egymás után... Hát gondoltam nem baszol te ki velem, lekapcsoltam az elosztót, megyek vissza aludni, szól a városba az összes riasztó, (az áramszünet miatt) jó, akkor faszom, felkelek iszok egy kávét... Ja hogy ahhoz áram kell???  Oké, van három az egybe kávé, ahhoz csak melegvíz kell, reménykedem ha sokáig engedem a vizet, lesz annyira forró, hogy felolvadjon a kávé, nem lett... Sűrű anyázás mellett ittam egy darabos kávé ízű ízét. 

Közben pusztulat beteg vagyok, egyre rosszabb lett, nem tudok egy rohadt teát se főzni, mindegy pihenek melóig... Addigra annyira rosszul lettem,  hogy mondtam a csajoknak a mai napot becsületből le tolOM, aztán hétfőig felejtsenek el, ezt ki kell feküdni. 

Zárásra már az ájulás kerülgetett, de semmi baj, megyek haza, meleg fürdő, meleg tea, méz, némi gyógyszer és alvás... Aha... Haza érek, áram van, víz nincs... Melegítek ásványvízet (!!!) teának, out of blue, kihánytam a jövő hetet is, oké semmi baj egy nagy alvás mindenre gyógyszer, háromnegyed kilenc és akkor jönnek a jómunkás emberek beton törővel vagy hogy hívják, meg markolóval és baszdmeg neki állnak szétbaszni a betont, mer' ez bizony csőtörés. Még jó hogy a fejem nem akar szét pattanni ... Ja de... Most épp tíz óra van és ahogy elnézem ez még egy darabig eltart... Kicsit most már sírtam is, mert ez mi ez a nap? 

2017. május 16., kedd

Valaki mondja meg

Na, ki az a kurva tehetséges, aki 25 fokban, és verőfényes napsütésben képes volt megfázni? Hjaj...

És tényleg, valaki árulja már el, hogy miért van az összes forróitalpornak ilyen ótvar íze?

Paracetamolt ide nekem!!!

2017. május 15., hétfő

Találkozás egy régi szerelemmel

11 évvel ezelőtt, nemsokkal azután, hogy összejöttünk Biggel, elhoztunk egy kiskutyát Szombathelyről.
Big még a szüleivel lakott, a kutyus is oda ment haza.
Az a kutyus, aki kábé egy éves koráig azt hitte, hogy úgy hívják 'nem szabad'... :D Iszonyat rossz kislány volt, de imádtuk, vittük kutyasuliba, rengeteget kirándultunk vele, igazi ágyban velünk alvós családi kutya volt.
Amikor 4 éve szakítottunk Biggel, elmentem a szüleihez elköszönni, és hát persze Ginától is elbúcsúztam, hiába mondták, hogy menjek hozzájuk ezután is, annak ellenére ami történt, kicsit mindig az 'ő lányuk' maradok, és menjek amikor csak akarok, én úgy éreztem hogy nincs 'helyem' abban a házban.
Nem túl szorosan, de tartjuk a kapcsolatot, ha találkozunk véletlenül, beszélünk, kínosan ügyelve egymás határaira. Mindig kérdezem hogy mi van a kis 'mocsokkal', megvan, jól van, öregszik.
És akkor ma meg az történt, hogy kint cigiztem a melóhely előtt, amikor megláttam a kocsijukat, és a hátsó ülésen ott ült Gina.... :) édes szívem.... Négy éve nem láttam... Hát kitalálhatod mennyire nagyon sírtam. Angyalom, szépen összeszedte magát az ivartalanítás után, kis gömböc lett, de ezenkívül semmit nem változott, 11 éves a nagylány, de nem is őszül a pofija, nagyon jól néz ki a husom. Hát... Már nem ismert meg, de hát persze, nagyon hosszú idő, én meg csak öleltem, pusziltam, simiztem ahol értem, meg persze bőgtem mint az állat...
nosztalgiáztunk, milyen rosszaságokkal szórakoztatott bennünket anno, és annyira nagyon~nagyon mosolygott a szívem, meg mosolyog azóta is....

2017. május 13., szombat

Shopping

Ma elmentem venni színes (!!!) felsőket...

Összekínlódtam hármat... Egy feketét, egy fehéret, és egy szürkést :D

Szerintem legközelebb akkor megyek vásárolni, ha majd jó kedvem lesz :) (nem lesz, szóval így kell spórolni)

2017. május 11., csütörtök

Napom eddig...

Három órája keresem a lakás kulcsot.... Azt a lakáskulcsot, amivel én csuktam be este az ajtót... Ki akarok menni!!!

2017. május 10., szerda

Ebbű' baj lesz more!

Kicsit izgulva látom, hogy mi megy poszt kontra komment ügyben... Most már mindkét oldal meg van sértődve, én meg csak halkan merem leírni, hogy itt is van igazság, meg ott is... Mert bizony egy~két komment láttán nekem is nyílt a bicska, és néha úgy tűnt, hogy a kommentelő elfelejti, hogy nem a saját blogjában van, a másik oldalt meg volt olyan Blogger, aki úgy sértődött meg, hogy nem is volt igazán min.

Ezzel az a baj, hogy most egy darabig az lesz, hogy senki nem posztol, vagy csak valami kis semlegeset, és senki nem mer majd kommentelni, nehogy sértődés legyen, és akkor itt el is ment a dolog lényege.

Nyilván könnyen pofázok, ebben a blogban egyetlen negatív kommentet kaptam, a régiekben sem volt jellemző.

Viszont én kurva megtisztelőnek érzem, hogy olvashatlak Titeket, hogy kaptam meghívókat, hogy amikor írtam egy posztot, hogy kit kell leszopni hogy Annához kaphassak meghívót, valaki szólt neki, és akkor írt nekem és küldött és tök wow, mert nyilván nem olvas és azt se tudja ki vagyok, de eljutott hozzá, és reagált...

Hogy a blogolás nem arra való, hogy a saját frusztrációnkat, kudarcainkat kiéljük másokon és jól odamondjunk, hogy szerepelgessünk, és azzal esetleg a saját blogunkba 'csaljunk' olvasókat (igen, én még ilyet is bele láttam a dologba), a blog a Blogger saját kis játszótere, az övé...

Nézem a 'nagyokat' és kurvára irigylem, hogy blog talikat csinálnak, hogy összejárnak, hogy igazi barátok lesznek... Nna, erre (is) való a blogolás...

Mindenki elmondott már mindent, pro és kontra, nem is tudok hozzátenni, csak hagyjuk már egy kicsit egymást békén, jó?

2017. május 9., kedd

Szintet léptem...

Reggel óta bőgök... Mindenhol, mindenen, mindenért. (pedig olyan szépen kifestettem a szemem...bűűű)

Végülis  lefelé is van szint, ki mondta, hogy nincs?!

Tévé kikapcs, internet bezár mielőtt mégvalamin összesírom magam.

2017. május 8., hétfő

Reménytelen~rinya

Éjjel batyufasznyit sem aludtam, először felkeltettek a teknősök, mert persze éjjel a legjobb a sziklájukat felborítani, és az akvárium falához ütni... Többször... Hangosan... Adtam nekik enni (be basztam pár szárított halat  egyben :) ), de akkor sem hagyták abba, úgyhogy átvonultam a nappaliba aludni, ott meg az ablak alatt lévő fán ordított egy rigó torkaszakadtából... Nem is értem, ez hova járt énekóra helyett...

Reggel egy óra kemény munkával vállalhatóvá tettem a fejem, és csak nyolcra mentem be dolgozni, és tök örültem, hogy Kishisztissel leszek, de olyan hírekkel várt, hogy fél órával később már kint remegtem cigi~kávé kombóval a kezemben... Kell kezdeni valamit ezzel a munka dologgal...

Kaptam reggelit, és utána egy kicsit jobb hely lett a világ, de azért még az utolsó órában jött ez~az, ami kábé arra volt jó, hogy újra elértem a reggeli szintet...

És akkor a mai nap további része kuka, éljük túl, felejtsük el...
És nem, nincs abban semmi baj, ha néha csak túlélni akarunk, de hogy nálam most már lassan mindennapos...

Közben a privát élet is zajlik mindenféle szálon, magánélet, család, barátok(hiánya), ezermillió titkos gondolat, amit még magam előtt sem mondok ki hangosan...

Sok~sok~sok!

2017. május 7., vasárnap

Szomorúság

Nagyon sok dolog miatt irtó szomorú vagyok napok óta...

A Hiánytól... Hiányzik Süti, hiányzik Katona, hiányzik Gé és R, és hiányzik egy jó szó.

Attól, hogy én már csak a temetőbe vihetek virágot anyák napjára.

Szomorú vagyok a csendtől, a szekrényből előmászni akaró csontvázaktól, munkahelytől, rosszindulattól.

Majd valamit kitalálok

2017. május 3., szerda

Lerobbanva

Egy ideje a komplett audi logó díszeleg a szemeim alatt, és borzasztóan zavar, hogy hetek óta úgy nézek ki, mint akit alvás megvonással kínoznak, először csak elfedni próbáltam (nincs az a korrektor, én mondom), aztán inkább megszüntetni, de minden hibába... Ittam/iszok sok vizet, vettem koffein szérumot, spec krémet, tea filter, hideg kanál, aludtam sokszor és sokat, de semmi... Most épp olyan videókat nézek, ahol ezeket a karikákat fel töltik, nyilván soha nem merném megcsináltatni, max mélyaltatásban, egyenlőre marad a szem alá ragasztható kis maszk, meg az összes többi kence, aztán vagy használ valami, vagy megszokom, hogy úgy nézek ki, mint a Derick :)

2017. május 2., kedd

Fszmt

Azt hiszem erre szokták mondani, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés...
Reggel bőgve mentem dolgozni, neeem, azért ennyire (még) nem gáz a helyzet, 'csak' hogy ugye Katona ment el, és ilyenkor mindig sírok egy kicsit, hogy (köcsög honvédség) szegény én, aztán amikor beértem, mind a két gép úgy döntött, hogy akkor most dob egy kékhalált... Távszerviz, bruttó húsz perc, meg kettő lábon kihordott infarktus, de nyitás előtt kettő darab perccel felállt a rendszer, (én meg haza akartam menni) kezdődhet a nap, azt hittem a nehezén túl... (lófaszt). Jött mindenfelé szar, old meg, intézd el, add oda, rendeld meg, sztornó, sztornózd a sztornót...
Mire Kishisztis beért, három agysejtem maradt, de lenyomtunk még két óra rendelés~bevételezés~anyázást, és én már semmi másra nem vágytam mint egy kávéra, meg a könyvemre, de hív a tesóm, hogy neki SOS el kell mennie cipőt venni, el tudom e hozni Hannát az oviból... Hát hogyne... Futás az oviba, a gyerek ahogy meglátott bőgött, és az anyját követelte, tökre igaza volt, a bőgés kitartott három (!) játszótéren keresztül, végül haza vittem, és kínomban leültette a tv elé (igen tudom... Szörnyű vagyok), ezzel le is kötöttem a kis figyelmét, de egy óra múlva megint kezdődött a 'mikóóó jön má' anya', megint tönkre igaza volt, és akkor felhívtuk az anyját, hogy hát hahó, és  jött a döbbenet, hogy hát izé, nem volt semmi normális cipő helyben, ezért elugrott a 40 km~re lévő occsó' cipőboltba, és hát most ért oda, és találjuk fel magunkat amíg jön... Mondjuk itt már én is majdnem bőgtem, mer azért na... Hát fél kilencre (igen, este), sikerült ide érni, a gyerek feje már majdnem leesett, az enyém meg majdnem szét az egész naptól, most itt dühöngök magamban, iszok egy teát, beülök a melegvízbe, sírok egy kicsit, aztán holnap nekifutok mégegyszer ennek a hétnek, hátha másodszorra jobban sikerül... Biztatnám én most itt magam valamivel, de a mai nap után?

2017. május 1., hétfő

Ragadós lelkek

Nem igazán értem, hogy mióta vagyok ennyire empatikus, de múlthéten mindenki lelkiállapota rajtam ragadt...

Pechemre csupa szomorú, gondterhelt ember volt körülöttem...rendesen rámragadt a szomorúság, meg a mélabú.
Katona sem volt túl nagy formában, feszült meg ideges mindenféle munkahelyi (faszság) dolog miatt, és akkor az én kis lehúzott lelkemmel próbáltam tolni az ő seggét is, hát nagyjából pénteken fel is adtam...

Ma meg tök indokoltan hagytam el magam, mert holnap megint megy el három (!!!) hétre, és megint egyedül~egyedül leszek... 

A hétre az a házifeladatom, hogy összerakjam magam, elolvassak legalább egy könyvet, és hogy állítsam be a helyes egyensúlyt a munkában (irtó gázok vannak). Hát... Majd jól igyekszem.