2017. január 28., szombat

Nettó agyfasz...

Tegnap reggel megyek dolgozni, belémköt két drogos, miután nem reagálok, leribancoznak, majd jönnek mellettem egészen míg be nem érek a munkahelyre és ott búcsúzóul úgy küldöm el őket a picsába, hogy alig várták, hogy elindulhassanak...
(később esett le, hogy sötét is volt, ember sem volt az utcán, nagyok is voltak, de a veszélyérzetem épp otthon maradt)

Haza érek, Katona épp hagyma salátát csinál, 'összeveszünk', hogy azt nem is úgy kell...

Sütinek elég szar napja van...

Hétkor hív tesóm, hogy menjek már át Papához, mert most hívta, hogy kiszédült a fürdőből, össze törte magát, minden csupa vér...

És amikor átmentem, nem is volt amúgy vér, és kérdezem, hogy hát Papa mi történt, akkor nagy vidáman mondja, hogy mosta a csapban (!!!) a lábát, megcsúszott és ki zúgott a fürdőből.... És akkor kérdeztem, hogy de most komolyan, hogy a zúristenbe jut eszébe, hogy 83 évesen így mosson lábat, hát ez egy kisebb akrobatikai mutatvány (kipróbáltam), és hát ő hatvan éve így csinálja, csak mondjuk akkor 23 éves volt..  És akkor bementünk a balesetire, ahol négy óra alatt végeztünk is, törés nincs, fejcsóválást meg kötést kapott (én meg agyvérzést...)

Én csak szeretnék most egy lakatlan szigeten sírni egy hétig.

2017. január 24., kedd

Nothing

Tegnap elvittük Sütit röntgenre, mert a talán ez, talán az, nálam nem válasz arra, hogy miért fáj az egyébként jó lába... (egy orvos szájából semmiképp)

Hát... A csonton ott van a rák... A mellkasában kettő, a kicsi szívét is kezdi hátrébb tolni...

.
.
.
Hát hol van ilyenkor a jóisten????

2017. január 22., vasárnap

Csend

Mondjuk nekem nagyjából ez a legnagyobb 'büntetés' a világon, ha csendben kell maradni,  elég sokat szoktam és szeretek is beszélni, kommentálni bármit, de hogy lassan 48 órája csak annyit beszéltem amit a Sütivel cukiskodtam, meg reggel a boltban kértem felvágottat és így ennyi... Katonával egy szót sem szóltunk egymáshoz, én nem is tervezem, nincs mondanivalóm, úgy néz ki neki sincs, hát jó a buli....

Az előbb már majdnem felhívtam R~t, de most zúdítsam rá itt vasárnap délután a szarom? Hagyjuk.

2017. január 20., péntek

Kérd, és megadatik

Az utolsó posztban itt rinyáltam, hogy kellene még sírni, hát biztos nem voltam egyértelmű az univerzumnak, mert sírás az mondjuk volt, csak nem az a fajta amire én vágytam...

Csütörtök éjjel haza jött Katona, hát 24 óra nem kellett hozzá, hogy össze vesszünk... Tegnap extra szar napom volt munkába, annyit kértem amikor haza értem, hogy szeretnék, egy nagyon nyugodt, nagyon csendes, nagyon pihenős hétvégét, mert sok~sok~sok minden...  Ehhez képest este akkora ordítás volt....

Egy tök piti dolgon indult el az egész, nem is gondoltam, hogy pár provokatív mondat után folytatódik, aztán kicsúszott egy szó a száján, és onnét nem volt állj...

Nem vagyok rá büszke, de hogy úgy veszekedtem, ahogy anno Biggel szoktam, (jó, poharak~tányérok meg levágott fejű plüssök nem repültek), de hogy gondolkodás és válogatás nélkül jött ki minden a számon, a végén már az övén is...

És amikor ott álltam az ablakban a sokadik cigivel és megint jött az arczsibbadás, a levegő kapkodás, és csak nagy fegyelmezések árán jutottam el odáig, hogy ne legyen belőle pánik roham, akkor azért elgondolkoztam, hogy kell nekem ez újra?  Hogy Biggel ez ment évekig, meg is lett az eredménye, tényleg ezt akarom visszahozni az életembe? Orvoshoz akarok kerülni megint?  Gyógyszereket szedni?  47 kilóra fogyni? Kihozni magamból meg a másikból az állatot?  Ezt?

Mióta ébren vagyok azon gondolkozom, hová tudnék menni legalább erre a két napra (sehová), kurvára nem bírom, nem vagyok ehhez most elég erős, uuuuuutálom, hogy ez van.

2017. január 18., szerda

Zűrzavar

Ma végre bőgtem... Mondjuk nem annyit, amennyit érzem, hogy kellene...

Fogalmatlanul takarítgattam, és közben gondolkozom a lopott időn, hol, kitől, nem tudok időt beosztani, ez lesz 2017 feladata...

Letudtam kötelező családi köröket, mondjuk ezzel is csak az időm ment el... Idő~idő~idő

Kurva nagy nyomást érzek, hát így kábé mindenhonnan, teljesíteni kell, megfelelni, viselkedni, megoldani, elintézni, erősnek lenni, hatékonynak lenni, és nem (csak) munkáról beszélek... Közben meg senkit nem érdekel mikor fogok összeomlani, tök természetes, hogy én erős vagyok, meg fasza csaj... (nem vagyok)

Néha csak szeretnék ordítani, ahogy a torkomon kijön, artikulátlanul, meg olyanokon gondolkozok, hogy tök jó lenne egy olyan szuper képesség, hogy vissza tekerem az időt... És akkor mindenkinek minden szart a fejére olvasnék, lófaszt, ordítanám bele az arcukba minden bűnüket, aztán ha végeztem, akkor vissza tekerem az időt, érted!?

Kellene még sírni.

2017. január 17., kedd

Énidő!

Ma egy nagyon kis kitérővel rögtön haza jöttem, végre kicsit csak magammal voltam, és hát nagyon jó volt, csak rövid, tervezem holnap folytatni :)

Egyébként azt az egyet szeretem ebben a szibériai hidegben, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül szöszmötölök itthon, nincs bennem az, hogy menni kellene ide~oda, és jaj, idő, mikor, hogyan, merre!?

És tudom, hogy amikor nincs itthon Katona, akkor mindig itt nyígok, hogy jaj szegény én, és mikor jön már haza, de most jó egy kicsit egyedül lenni. (tudom, anyámat, nekem semmi nem jó)

Szóval pihike van, chill meg relax, meg gyors gyógyulás, mert az milyen már, hogy három hete betegedtem le, és még mindig nem keveregtem ki belőle?!  (geci kis bacik, ugye...)

2017. január 16., hétfő

Na szóval...

Egyenlőre nem egy kisimult évnek indul 2017, de adok neki esélyt meg időt, hogy jó legyen...

Szóval miután majdnem átordítottuk magunkat 2017~be, elsején este nyolc körül nagy sírások után koccintottunk az új évre, elég bonyolultak vagyunk, eléggé elszoktunk egymástól, plussz egy kis ez meg az, hát... Rajta vagyunk a dolgon de hogy ugye kell sok sok idő, de hogy nincs... Idén is futok magam után, és látom én, hogy hol csúszik el a mutatvány, csak egyenlőre nincs rá gyógyszer, de lesz... Egyszercsak.

Sütivel is újra futunk mindenfelé orvosokhoz, mert a szilveszteri hányás~fulladás nem akart elmúlni, minden este produkál egy pár perces ilyet, egyenlőre úgy néz ki mandulagyulladás, de egy antibiotikum kúra után sem javult túl sokat, és ha ez nem lenne elég most a másik lába fáj, oka ismeretlen, én meg totál be vagyok szarva, hogy elkezdődött...???

A családomról meg már nincs is pofám írni, mert esküszöm azt hiszitek túlzok, de sajnos nem...

Felmerült a napokban, hogy vissza megyek a pszicho nénihez, de aztán rájöttem, hogy igazából egy nagy baráti beszélgetésre lenne csak szükségem, de hogy mindenkinek így indul ez az év, kurvára senki nem ér rá a lelkemre... Sírni kellene egy nagyot, de ijesztően nem megy, pedig próbáltam az összes jól bevált módszert, száni...

Munka... Hát az is nagyon nehezen indul, rengeteg változás jön, próbálunk felkészülni, előre dolgozni, kicsit esélytelen a dolog, ez meg viszi el a maradék kedvet is, és amúgy felmerült bennünk Kishisztissel, hogy a változások rengeteg plussz munkát hoznak, és ehhez mérten tök méltatlan a fizetés, és márciusban megyünk asztalt verni :)

Szóval röviden, zanzán ennyi, mögötte meg sokkal több, majd próbálom jóóóóóól kiírni magamból.

2017. január 12., csütörtök

Nagypapám sikerei 2017~ben*

Kirúgatta a város legjobb étterméből az egyik szakácsot... (true story)

És állítása szerint rászállt a nav... (kevésbé true story)

sírok~nevetek felváltva...

*az én sikereimről majd később...

2017. január 1., vasárnap

Hess újévi babonák

Nagyon remélem, hogy nem lesz igaz, hogy ahogy az újév kezdődik, olyan lesz az egész év...

Éjfél előtt pár perccel még gusztustalanul és abszolút méltatlan dolgokat kiabáltunk egymásra, aztán két xanaxal meg három cigivel később nagy nehezen aludtam öt órát...

Azóta annyiban jobb a helyzet, hogy idén még egymáshoz se szóltunk, közben én azon gondolkozom, hogy most költözzek el, vagy várjam meg, amíg összeszedek egy normális albira való pénzt...
Szóval ha a babona igaz, akkor rábasztam... Mondjuk szerintem párkapcsolatilag mindenképp, mert ez már elég az alja mindennek... Mennék most kifelé a világból azt hiszem!