Zabkása

Kishisztis kitalálta, hogy nekem zabkását kell ennem, az majd nekem jó lesz, én meg vevő vagyok minden(hülyeség)re, ezért vettem zabkását, és csináltam is, de a csoda elmaradt... Eddig két receptet próbáltam, igazából egyik sem gyerebe, szóval ha van titkos receptetek, (hogy ehető is legyen ez a zab) ne sajnáljátok!

Szinte vártam...

'kedves' névtelen!

szívből kívánom, hogy a világon az összes kutya ennyire legyen csak nyomorult, mint Süti... Nem fogom, és nem akarom bizonygatni, hogy jó társa vagyok e, igen, társa, és nem gazdája, nyilván szart sem tudsz az egészségi állapotáról, azon kívül amit le írtam!
Az elmúlt nyolc évben, mindig mindent megtettem azért, hogy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott kiskutya legyen, most sincs ez másképp és nem is lesz!
Azért, mert az első problémánál nem adom fel, és nem mondom azt az orvosnak, hogy altassa el, rögtön kínzom?
Süti nyolc éves, nem öreg kutya, és addig amíg gyógyszerrel, kezeléssel minőségi (!!!) életet tud élni, addig bármeddig elmegyek! Hála égnek nincs olyan állapotban, hogy akár gondolkozni kelljen egy bizonyos döntésen...

Fordítsuk meg a dolgot, ha esetleg anyád rákos lenne, rögtön eutanázia után kiabálnál?  Ugye hogy nem...

Ezúton kérlek meg, hogy takarodj innét, de nagyon messze, válasz írásával se fáraszd magad, szó nélkül törlöm!

Jó egészséget, és szép napot!

Azt hiszem

Azt hiszem a csajok* szeretnek engem... :)

*kolléganők

Illúzió! (kutyás poszt, csak szólok)

Én annyira nagyon hülye naiv vagyok... Pedig olyan sokszor szólok magamra emiatt, és mégis!

Ugye megvolt a műtét, megvolt a szövettan, a kijózanító eredmény, jött a kétségbeesett megoldás keresés, egy hónap pokol, és aztán ott hagytam abba a történetet, hogy pesti nagyon okos orvos konzultált a mi dokinkkal, és küldött egy gyógyszert, hogy akkor ezt most három hétig toljuk, aztán a többit megbeszéljük...
És a gyógyszertől már a második napon látványosan jobban volt Süti, és vissza jött a kedve, meg az ereje, és hiába tudtam a diagnózist, hibába olvastam ki az internetet, hiába beszéltem olyanokkal, akik ezt végig csinálták, hiába tudtam az eszemmel, hogy mi van, azt láttam, hogy jól van, eszik, iszik, játszik, nem fáj semmi, és én valahogy azt hittem, hogy mi leszünk a kivételek, megműtötték, meggyógyult, felejtsük el, ez csak egy rossz álom volt, és bele ültem ebbe a kibaszott hintába, hogy minden rendben lesz...

Csütörtökön oda adtam neki az utolsó gyógyszert, és péntek este már ordítás volt... Fáj... Itt még mindig a naiv hülye fejemmel próbáltam meggyőzni magam, hogy csak rosszul lépett, aztán szombaton reggel már  nem jött ki hozzám kávézni, de ezt is meg tudtam magyarázni, haza jött Katona, és ott aludt vele, gondoltam most vele akar héderezni az ágyban, mert régen nem látta.
Elmentem dolgozni, és nemsokkal később hívott Katona, hogy gáz van, nem tud lábra állni Süti, fáj neki... Gyors telefon az orvosnak, próbált minket nyugtatni (nem sikerült), mondta hétvégén adjuk neki a sima fájdalomcsillapítót, elvileg az is elég lesz (nem lett) hétfőn megnézi...

És akkor nekem itt össze is dőlt az egész kibaszott világ... Mert igen, jól van, ha tele van a kis valaga gyógyszerrel... Én azt hittem ez az állapot nem a gyógyszer eredménye... És sajnos ez olyan erős bogyó, amit nem lehet egyfolytában tolni neki, mert szétcseszi a máját...

És én tényleg azt hittem... Hogy... Hogy mi leszünk a kivételek, hogy meggyógyult... De látni azt hogy 24 óra alatt kábé ott tartunk mint a műtét után két nappal... 

Aztabüdöskrv

Úgy érzem, hogy kevés annál nagyobb kibaszás létezik, ha az ember lánya egyszerre van megfázva, kapja el a fosós~hányós vírust plussz menstruál...

Az élet szép... (nem)

Mindent akarok!

Fejfájás mentességet elsősorban, ez az az igazi szemkipattanos fájás, nem bírom!

Új virágokat akarok... A zamióm ugye szanaszét tört, a kis pálmám úgy döntött meghal, az orchideáim meg csak vegetálnak, dobálják az új leveleket, de virágozni...? Hát azt minek?

Aludni akarok!  Pedig 11 órát toltam egyben, de mégis leesik a fejem!

Pihe~puha pléd alatt akarom tölteni a hétvégét, illóolajjal, színes teával, de ezt sem lehet, szombaton meló, vasárnap családi banzáj...

Szép ruhákat is akarok... Nincs egy göncöm se (nyilván), és az sem áll sehogy rajtam!

És kérem vissza az eltűnt képeimet is....

:(

Hisztis~tombolós~semminemjó!!!

Minden reménytelenül szar... Ősz van, hideg van, fáj mindenem, kövér lettem reggelre, csúszik le a nadrág rólam egész nap, Süti amúgy is rossz fazonját elbaszta a kozmetikus, az én körmöm ma baszta el a körmös (baszki, tényleg túl nagy elvárás, hogy a szabad szélek egyenesek legyenek, hogy ennyi pénzért ne nekem kelljen már utána reszelni??????), fáj a gyomrom, miért fáj?  Vááá!!!! Ordítani tudnék!!!!!!!!
Óóóó!!! És a képeim fele eltűnt a telefonomból, miért ne épp az a mappa amit nem ment automatikusan a felhő..... Fszmt!!!!

Fcuk

Hát nyilván vasárnapra lebetegedtem... És ha őszinte akarok lenni, akkor várható volt...

Ettől függetlenül tök jó volt a hétvége, nyugalom, programok, cukiság, csak ez a szemét megfázás nem hiányzik, erre én most nem érek rá, nagyon sok dolgom van a héten!

Életjel!

Hááát... Volt az elmúlt héten minden.
Komplett a testem jobb oldalát leamortizáltam...
Először a jobb szemem durrant be, konkrétan úgy néztem ki három napig, mint a Derick baszdmeg! 
Aztán jött a jobb vállam, ökölnyi csomó lett benne, elég szekszi volt a mozgásom :) ezt még tudtam fokozni, mert a jobb bokám is meghúztam, szóval mire haza ért Katona, a legjobb formában voltam... (most éppen lázas vagyok, de nem akarok róla beszélni)

Ezeket a szarokat leszámítva amúgy minden rendben, Süti egész jól van, bár vannak aggasztó dolgok... Jövő héten megyünk vissza a dokihoz, megnézzük mi újság, lesz egy hasi ultrahang... Aztán vannak a~b~c~zsé tervek!

Katonával is visszatért az összhang... Csak a szokásos... Haza jön, és full normális... Cuki, bújós, kedves, figyelmes, szerelmes... És akkor hirtelen nem tudok rá haragudni, amiért paraszt amikor nincs itthon.... Ez lassan már foghatókönyv nálunk... Ha elmegy, akkor egy idióta, nem lehet vele beszélni stb. Amikor itthon van, minden oké.... Jó, hát nem ilyen egyszerű ez, de ebben az állapotomban pont ennyire tudtam, akartam erre reagálni, nyilván nem ússza meg, elmondom a kis monológom, de nagyon nem most.

Húsleves

Tök ciki, de én még életemben nem főztem húslevest... Mert ugye mindenkinek van egy tuti receptje, ezt tegyél bele, azt tegyél bele, szedd le a habot, ne szedd le stb. Ettől nekem lett egy akkora zavar a fejemben, hogy még csak eszembe sem jutott, hogy megpróbáljam.

Aztán ma úgy keltem fel, hogy most vagy soha!

A boltban volt egy cuki rész, amikor a hentesnek mondtam, hogy húsleves lesz, soha nem csináltam, adjon mindent, ami kell bele, és akkor a mögöttem álló nénik mondták, hogy de tessék még lábat is vinni aranyos, hát attól lesz színe :) és gyorstalpalon elmondták nekem a saját receptjüket... :) haláli volt!

Jelentem a leves készül, az illatok biztatóak, a többit meg majd meglátjuk,.... Úgy két óra múlva :)

Jesszus :)

én vagyok a szőke nő a viccből, akit nem szabad elengedni szabadságra, mert aztán újra be kell tanítani :)

Egész nap úgy éreztem magam, mint aki egy másik bolygón van, de legalább részben eltereltem a gondolataim, mondjuk amikor becsuktam magam mögött az ajtót, azért megtalált ez az ismerős érzés, amit annyira utálok... Ez van!

Ne mondj semmit, én is unom!

Surviver!

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de várom a hétfőt... Ez a kilenc nap totális agyi leépülés volt...

A tegnap, meg a mai nap nem is tudom, hogy ment el, fogalmatlanul léteztem...

még van két és fél napom kiirtani az érzéseimet, tényleg úgy tervezem hogy rezzenéstelen arccal várom ami jön, kínosan ügyelve arra hogy ne csússzak át flegmába, meg egy bizonyos szint alá...

A nővérem előtt meg le a kalappal, szerintem az elmúlt harminchat évében nem volt ilyen normális, és még az orra vére sem eredt el :) legalább ez!

Are you fucking kidding me...???

úgy összevesztünk Katonával, hogy szerintem még ma elköltözünk Sütivel...

Egy állat vagyok...

Olyan szakszerűen vágom haza magam, hogy arra szavak nincsenek...

Kivettem egy hét szabi.... Hát ez sem tartozik életem legjobb ötletei közé... Itthon ülök, nézem Sütit, ha alszik gyanús, ha nem alszik gyanús, ha iszik gyanús, ha nem iszik, miért nem iszik stb.

Minden kib.szott napnak ugyanaz a forgatókönyve... Olyan vagyok mint egy nyomorult zombi... Meg úgy egyáltalán.... Hát olyan szánalmas vagyok.... Sírok bárhol, bármikor... Nem jó felé megyek....

És kurva jó lesz már, ha haza jön Katona, aztán megráz, vagy rám szól, vagy csak beszéltet, vagy csak osztozik velem ezen a sok szaron, mert tök komolyan elfogytam, ijesztő állapotban vagyok, és a jó édes anyámat! Azt!

Hát ez nem jött be. .

ma úgy néz ki bőgős napot tartok... Tele bőgtem a kávét, aztán bőgtem, amikor elindultunk Sütivel sétálni, és ahogy nyitottam ki az ajtót, a kilincsre volt akasztva egy kis ajándéktáska, benne egy csokival, meg egy zacskó jutalomfalattal, a szomszédoktól kaptuk (szerintem áthallatszik a sírás...)
Aztán a tűzhelyet bőgtem tele miközben takarítani próbáltam, de persze feladtam azt is... Lementem vásárolni (zsepit), be ugrottam a kishiszti kolléganőhöz, neki is sírtam egy sort...
Most pedig aludni fogok, mert rohadtul fáj a fejem a bőgéstől!