Aggódok...

Most vagy nagyon meleg van neki, vagy beteg lesz a Zeb....
Étvágya van, iszik is rendesen de valami nem jó...
Holnap doki, addig meg puszi terápia! (kurvára tudom félteni a kis szarost...)

csiribiri..

Eléggé el van baszva ez a hétvége... Ez a nyár... Meg úgy az egész év.

Mondjuk én optimista vagyok, van még öt hónapja 2016~nak, hogy megmutassa milyen fasza év...

Vannak mindenféle félelmeim, dac, meg némi harag, egyenlőre a 'majd elmúlik' fiókba vannak. Mert felnőtt vagyok, és megtehetem* :)

*ez volt a hét mondata

Ilyen buziságok vannak...

Hogy emberek simán a kocsiba akarják hagyni a kutyát amíg bevásárolnak, és amikor szólok, hogy hello, ez ugye nem komoly, akkor nekik áll feljebb és mennének tovább, csak akkor állnak meg és fordulnak vissza amikor jelzem, hogy szemrebbenés nélkül befogom baszni az üveget és kihívom a rendőrséget...

gondolom simán odébb mentek egy bolttal és az a nyomorult kutya jó eséllyel hőgutát kapott... És én nem tudok csinálni semmit... Hát teljesen komolyan komolyan mondom, hogy vizsgához kötném a kutya tartást!

Jó reggelt...

Arra keltem, hogy a Zeb bököd az orrával. Először azt hittem sürgős lett neki lemenni, aztán ebbe a pillanatban dörgött~villámlott egy akkorát, hogy rögtön kipattant a szemem!
Félkomásan megpuszilgattam, mondtam neki semmi baj, odabújt stb. Ilyen kis cukin elvoltunk pár percig, aztán magamhoz tértem, hogy ja.. Szakad az eső, nálam meg nyitva vannak bukóra az ablakok....

Megyek ki megnézni mi újság... Hát... Tökig áll a víz mindenhol... Nagyon kurva jó... Kávé előtt amúgy is nagyon morcos vagyok, egy óráig szedtem fel a vizet sűrű anyázás közepette... Anyámért nem húztam le a kurva redőnyöket stb.

Mikor nagyjából végeztem úgy gondoltam most már nagyon megérdemlem a kávét meg egy cigit, kicsit le nyugodtam, hogy jó hát ez ilyen ez van, erre hallom hogy valami eldőlt a nappaliba... Na ki rántotta magára a félvödör esővizet...?

A: a Zeb
B: egy pokemon
C: a házi szellem

Hétfő, én így szeretlek...

Néha nehéz türelmes barátnőnek lenni

Mivel egész héten remete üzemmódba nyomtam, ezért szombatra elhívtam Gét kicsit kimozdulni.

Mivel dolgoztam, mondtam neki félkor végzek jöjjön elém, aztán hajrá.
Negyvenkor még nem volt sehol, oké eszek egy fagyit, amíg ideér... Két gombóccal később még mindig sehol... Küldtem egy üzenetet, hogy hát hello... Erre öt perc (!) múlva jön a válasz, hogy épp most mászott ki a kádból, húsz perc.... Mivan...???

Oké mondtam neki, akkor haza ugrok, leviszem a Zebet, és akkor addig el tud készülni, tali a hídnál egy óra múlva.

Odaérek, sehol senki... (wtf?) küld egy üzenetet, hogy Kettő perc és ott van, oké... Ehhez képest volt még negyed óra....

Engem az ilyen annyira felbasz... Mert tiszteljük már meg egymást annyira, hogy vagy időben oda érünk, vagy időben szólunk, hogy késni fogunk, de az hogy ő akkor mászik ki a kádból amikor már húsz perce várom... És hogy még utána se sikerül pontosnak lenni...

És igen, tudom, az életben annyi probléma van, hogy engedjem már el az ilyen szarokat, de hülye mérleg vagyok na!

Csajoskodás

Olyan szar napom volt, hogy a fal adta a másikat.... A tegnapi miatt tök szomorú vagyok, az emberektől meg feszült és ideges...
Olyan szinten van ember undorom már egy ideje, hogy arra szavak nincsenek...  Azt hittem elég lesz az, hogy szabi, jól kipihenem magam, kicsit elvonulok, de nem... Visszamentem dolgozni és ugyanott folytatódott minden.... Ma már röhögtem magamon, ahogy folyamatosan válogatott gonosz megjegyzéseket tettem magamban mindenkire.... Szörnyű vagyok komolyan!

Aztán mivel minden ilyen reménytelenül el volt ma baszva, kitaláltam, hogy nekem most valami kényeztetés kell, bekönyörögtem magam a legjobb masszőrhöz, mert még mindig kurvára fáj a derekam, meg már az egész hátam görcsbe volt attól, hogy próbáltam úgy tartani magam, hogy ne fájjon.
Hát.... Ki masszírozták belőlem még a szart is :), volt egy pont, amikor mondtam, hogy hagyjuk abba, de utána sokkal~sokkal jobb lett!
Aztán ha már ott voltam megcsináltattam a szemöldököm is... (most úgy nézek ki, mint egy csodálkozó Mikiegér...éljen!)

És még mindig nem volt elég, kellett valami kézzel fogható is, szóval megvettem életem első micellás vizét, amit azóta már le is teszteltem, és... Hát miért nem mondta ezt nekem eddig senki, hogy ez ekkora medzsik???? Meg vettem néhány apróságot, és most így estére egész jól lett a kis lelkem.

Össze kell kapnom magam...

Édes~savanyú

akartam arról írni, hogy milyen jól sikerült a múlt hét, hogy fene se tudja mióta, egyszerre voltunk szabin mind a ketten!
Hogy milyen cuki kis apróságokkal telt a hét, hogy Katona újra a régi cuki Katona, hogy nálunk aludt Hanna, és hogy mennyire nagyon ügyes volt, hogy voltunk a Zebbel dokinál, és hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy nincs semmi baj.

És arról is akartam írni, hogy ma van pont három éve, hogy egy költözködésen megismerkedtünk, és hogy kis cselesen a táskámba csempészte a kulcsát, hogy legyen ürügy újra találkozni :) és hogy egész nap fülig ért a szám ettől, hogy újra végig gondoltam az első napok, hetek eseményeit!

Aztán délután átmentem Papához, és jól 'összeveszünk', és egy ponton felálltam és donnamadonna módjára otthagytam, amitől nyilván tök szarul érzem magam, de ott és akkor így éreztem, hogy el kell jönnöm...

Úgyhogy el is ment a kedvem a nagy viháncolástól...

Aú!!!

Megfázott derékra valakinek valami tuti módszer?

De most komolyan....

Mi a fasz van veled világ???????

Szabiszabiszabiiii!!!

Egyenlőre nem túl izgalmas, de annál jobban esik! 
Van sokáig alvás, kényelmes kávé, lusta készülődés, semmi fontosat nem csinálás, délutáni alvás, meg ilyenek.

Úgy kezdtük, hogy Katona a fürdőt műveleti területté nyilvánította, szét kapta a tusolót, elvileg estére minden a helyére került volna, csak aztán mégsem, így maradt a cica fürdés, ennek ellenére sem unta meg, másnap a konyha következett...  Hát ő így pihen :)

Igazából semmit nem terveztünk a hétre, lehetne menni almádiba, de valahogy nem tudok érte lelkesedni, nekem most jó itt, semmit sem csinálni, totálisan kielégít, aztán lehet a hét második felében irgalmatlan mehetnékem támad.

Szóval lazulás van, chill, és sok nevetés!

Vacsi

Én: majd add oda a reszelt sajtot a gyereknek (=a Zeb)

Katona: miért?

Én: mert jó keresztények vagyunk!

A tökéletes reggelhez

Kell két pasi, meg egy kávé az ágyba!

Kell egy kis áramszünet!

Megvan az a rész a hupikéktörpikékből, amikor a Hókuszpók a saját haját tépve toporzékol és kiabálja, hogy 'jaj, úgy gyűlölöm, gyűűűlölöm a törpöket!'?

Na, most így vagyok én az emberekkel. . . Biztos az agyamra ment a meleg, vagy csak beütött, hogy több mint egy éve nem voltam szabadságon, de most azt érzem elég...

Például miért gondolják azt felnőtt férfiak, hogy nekik szabad ing nélkül mászkálni az utcán, csak mert meleg van, mutogatni a vietnami malacokat megszégyenítő hasukat? Így tömegközlekedni? Hát ki ég a retinám!

Miért gondolja azt a helyi furulyás, hogy az művészet, ha az ember ablaka alatt tíz percig a family frost~os kocsi zenéjét fújja? (megvan? Mond anyádnak jöjjön ki! ), meg úgy egyáltalán normális? 

Napi öt~hat órán keresztül fújja azt a kibaszott pikulát... És ha még szépen játszana... De hamis bazmeg, és akkor ilyenek mennek, hogy gyengéden ölelj át, és ringass szerelem (ezt szerintem szereti, mert egymás után háromszor szokta eljátszani), meg a csitári hegyek alatt, meg csipkés kombiné.... Elzavarni nyilván bunkóság lenne, szóval erősen játszok a gondolattal, hogy ha ő művész, én is az vagyok alapon szimplán mellé állok, és énekelek, amilyen hangom van, az a minimum, hogy elmenekül.

Szóval, hogy így most már sok minden, és én most el szeretnék menni szabadságra, embermentes szabadságra!

Hangosanröhög

Nemén: na idefigyelj anyám!

Én: nem vagyok az anyád!

Nemén: ne tegezz!

Én: te kezdted!