Tegnapra adtam magamnak egy szabadnapot, mert nagyon sok dolgom lesz a héten!
Mivel vasárnap lesz Katona szülinapja, ma elindultam ajándékot vadászni, és mivel nem volt túl meleg meg gyors és hatékony akartam lenni, ezért biciklivel indultam neki.
Gyors... Meg hatékony... Ja! Kábé félúton out of blue leesett a lánc... Én meg elővettem a szuper hero énem, ó hát semmiség, vissza teszem, csináltam már ilyet sokszor (ja csak nem Katona bicóján) oszt' tekerek tovább...
Húsz perccel később (tökig olajosan) sírva hívtam mindenkit, hogy itt ülök az árokparton, jöjjön valaki és szerelje meg nekem a biciklit, de mindenki dolgozott, messze volt stb. Hát basszameg...
Elég szánalmas lehettem, ahogy remegő kézzel ültem ott a fűben, végső elkeseredésemben az interneten kezdtem el keresni a megoldást, amikor két fiatal srác odajött, hogy mi a baj, én meg már nem is mondtam semmit csak a láncra mutattam, ők meg megkapták a biciklit, tekertek egyet a pedálon, hátul valamit matattak, váltottak, és medzsik, a lánc vissza ugrott a helyére.... Szívem szerint adtam volna nekik egy puszit, hát milyen cuki már, hogy odajöttek meg még segítettek is meg aranyosak voltak...
De hogy addigra már ideg állapotba kerültem (Maónika), és semmi kedvem nem volt semmihez, nyilván nem is találtam semmi ajándéknak valót, pedig annyi ötletem van...
Szóval a mai nap is elment, ajándék nincs, dolog meg ezer, az ülés meg feltörte a seggem.... Az élet szép!
(és igen, nekem is döbbenet, hogy ekkora balfasz vagyok... Ezerszer raktam már vissza láncot... Jó mondjuk nem mostanában, na de akkoris)
