Történések!

Közben meg az is van, hogy Katona a héten elkezdett egy nagyon régóta vágyott kiképzést, és tök büszke vagyok amiért beválogatták abba a csoportba akik alkalmasak erre!

Elég durva három hónap elé nézünk, mert hétközben ott van (messze~távol), és csak hétvégente jöhet majd haza, nyilván ez az én lelkivilágomnak elég rendesen oda fog vágni, de hát nem én vagyok itt most a lényeg! 

Valamelyik nap találtam egy tök ide vágó képet, mert gyakorlatilag Röszke óta ez az életünk, de szerintem elég faszán csináljuk.

Szedd össze magad kisanyám!

Ma reggel arra keltem, hogy kicsit elegem van magamból... És hogy ennek vége!
Az elmúlt egy hónapot végig elégedetlenkedtem, végig morogtam... Mert fáradt vagyok... Mert hülye a üzletvezető, mert nem úgy mennek a dolgok ahogy én vártam... Hogy nincs idő semmire bla~bla!!!
Na, hát ennek itt most vége!  Baszki ez csak egy munka... Bemegyek, lehúzom a nyolc órám, aztán el kell engedni! Ami az én dolgom azt meg tudom csinálni, itthon meg nem kell azon idegeskedni, hogy mi lesz!

Tény, hogy kurvára bosszantó amit művel az az idióta, de nem az én dolgom.
Az is tény, hogy ha egy kicsit jobban össze szervezem a dolgokat akkor bele kell, hogy férjen minden a napba, aminek bele kell férnie.

Ez az állandó elégedetlenség egyenlő az önsorsrontással!

Nem vagyok hajlandó elbaszni a napjaimat, keseregni meg stb!

Ja, hát kicsit előbb is kapcsolhattam volna, elég sok szartól kíméltem volna meg magam, de legalább most elhatároztam!

Szóval az új időszámítás most kezdődik!  Nyafi off!

Megkönnyebbülés!

Úgy vártam a mai napot, hogy arra szavak nincsenek!
Egy hónapja tolom pihenőnap nélkül, ami egyébként a kisebb baj, mert fizikailag abszolút nem vagyok fáradt, mentálisan annál inkább.

A héten megvolt a munkában az első (és várhatóan nem utolsó) nagyobb konfliktus, aminek megmondom őszintén hogy kurvára örülök, három hét feszültsége végre szavakba öntődött (van egyáltalán ilyen szó?), innentől kezdve pont leszarom,  csinálom a dolgom aztán slussz!

Holnap családozás, hétfőN pihenés és jövő héten akkoris utol érem magam mindennel! Ez a terv!

És most annyira nagyon nyugodtan dőlök hátra, hogy azt elmondani nem tudom!

Éljen a pihenés!!!! 

Mai felfedezés

A Belga nem csak beszívva kurva vicces!

Nyiff~nyaff

A mai nap meg akár jó is lehetett volna, de aztán meggondolta magát...

Extrém módon (vágyom) várom a hosszú hétvégét....

Remélem a ma történtek ellenére hazaengedik Katonáékat, mert nagyon szükségem van rá, a vele töltött időre...

Akarnék én írni hosszú meg vidám posztokat, de most elég rosszul élem meg a napi idegesítő dolgokat, és amin máskor fél perc alatt túllépek, azok most mázsás súllyal húzzák lefelé a hangulatom...

Sikerélményke nr1

Sikerült négy óra alvást produkálni, ezután nem tudni azt sem merre vagyok fejjel előre, mégis hero vagyok, mert sikeresen túlvagyok az első reggelen, az első áruátvételeken, az első rettegett ármódosításon stb! (penge voltam)

Hazafelé szinte repkedtem, mondjuk aztán kicsit alább hagyott a lelkesedés, amikor az üres lakás várt itthon. Jó, persze nem üres, mert jött a Zeb elém olyan farok csóválással, hogy azt hittem megzabálom ,  de hogy Katona elment... Na de semmi dráma, három nap!

Ó!!!

És még az is sokat dobott az életminőségemen, hogy végre be pattintottam a telefonOMba a hetekkel ezelőtt vásárolt 16gigás memóriakártyát...

Eddig egy két gigás volt bent. . . Ne mondj semmit!

Szeretlek nap van!

Egyrészről, mert a naptár és az időjárás szerint is tavasz van, és már reggel (!!!) melegen sütött a nap, aztán tök gyorsan főztem tök finom ebédet, és a jóllakott napközisek pihenek egyet, aztán irány kacsákat etetni a Zebbel, mondjuk a kacsák pont sehol nem voltak, azért mi kiszórtuk a zsemléket a halaknak, közbe meg észrevettük, hogy nyitva van a penny, hát simán elcsábultunk egy~egy magnumra, aztán hazafelé egy kávéra is, amit végre napsütésben a teraszon tudtunk meginni!  Utána még kicsit sétáltunk, és én most olyan elégedetten dőlök hátra, hogy milyen kis cuki napunk volt, hogy csak csoda!

Közben meg erősen próbálok nem gondolni a holnapra, mert Katona megint megy el, igaz csak három napra, de akkoris... Én meg holnap egyedül nyitok, egyedül veszek át árut és egyedül rendelek, jó buli lesz :)

Mindegy, most jó!

Őszinte leszek

Biztos ez a csodás idő is hozzájárul a szar kedvemhez, de kicsit kétségbe vagyok esve!

Én az újmelótól egy kis nyugalmat meg több szabadidőt reméltem! Egyenlőre kurvára egyik sem működik. Nyilván majd fog, de hogy ugye szeretek hitelbe aggódni.

Nyugalom: valahol félúton elhagytam az önbizalmam, és mióta egyedül vagyok izgatottan várom, hogy mikor baszok el valamit... Mert baszki a harmadik (!!!) hét közepén még mindig van olyan, amit tudom, hogy meg kell csinálni, csak nem értem a miértjét. Ez eléggé elszomorít... Aztán van a leendő főnök... Aki...hát ne szépítsük, végig hazudta az önéletrajzát, ha azt mondom fogalmatlan, akkor finom vagyok (és nőies)... És elsejével ott maradok vele és mégegy újjal, tök egyedül, mankó nélkül... Kétségbeejtő!

Idő: én már nem is emlékszem, hogy mikor és hogyan volt, amikor be tudtam osztani... Futok magam után, valami mindig van ami nem fér bele ettől szintén kurva frusztrált vagyok.

És akkor egyenlőre ez van...

Hetem...

Bemutatkozásnál annyira koncentrálok, hogy jól mondjam a saját nevem*, hogy nem bírom megjegyezni azét, akit bemutatnak nekem... Így történik, hogy kurvára senkit nem tudok a nevén szólítani!

*nem, nincs bonyolult nevem

A mai nap csúcspontja

az meg az volt, hogy lett szerelem kaktuszom!!!
Tök gáz, hogy volt virágárus létem ellenére rohadtul nem tudom, hogy mi a neve, nem is ez a lényeg, hanem,  hogy ez a kis növény három éve musthave, és most végre kaptam!

Amúgy vagyok ám, csak nagyon fáradtan, de poszt cunami várható amint kialudtam magam! 

Nem lett jobb, de...

nézd meg milyen édes...

Az a technikája amúgy a Zebnek, hogy hátra csapja a füleit, és úúúgy néz, hogy a Shrekből a macska simán járhatna hozzá korrepetálásra... És akkor persze állja meg az ember, hogy ne adjon neki, mi?!

Fáradthisztisnyűgös

'kicsit' el vagyok keseredve.... Egy hete futok magam után, meg versenyt az idővel.... Elfáradtam! Az agyam nagyon... Mit, mikor, hol, kinek, miért...
Az újmeló, mivel új (és segghülye vagyok) lefáraszt, aztán közbe meg menedzseljek mindenkit és mindent magam körül... Közben meg olyan fáradt vagyok, hogy már értelmes mondatokat sem sikerül sokszor összerakni.... Aludni sem ártana legalább egy 7 órát egyhuzamban..  És hát a faszom ... Most szar minden!  Fáradt vagyok, nyugalmat akarok, és csendet!!!

Iszok egy kávét és sokkal jobb lesz minden!

Fszmt!

A tegnapi napot egy egészen kicsit elbasztam, konkrétan sikerült elfelejtenem enni (!!!), aztán mire leesett, hogy mi bajom van, és gyorsan bevágtam egy szendvicset, már késő is volt, a gyomrom úgy döntött (hogy bazdmeg nyuszika a lapátod), eddig nem adtál, most meg már nem kell...

A mai napról meg még beszélni sem vagyok hajlandó... Fúj... Nem, tényleg, hagyjuk!!!

De ja vu

A régről jól ismert érzés, amikor nekiállok tanulni*, és hirtelen minden más halaszthatatlan teendővé lép elő... Megfizethetetlen!!! (nem tudom figyelsz~e, épp blogolok... Muhaha)

*tanulni=napi jegyzeteket átírni olvashatóan

Az alábbi két kép között meg kábé kettő és fél perc telt el... Öhm.. Aha, még a fényképezgetés is halaszthatatlan...  (van ami nem változik...)

Napi mantra!!!

Nem leszek (köcsög) gonosz!

Nem ítélkezem!

Nem vonok le következtetéseket!

(nyilván mindjárt robbanok bazmeg)

Nem!  Nem robbanok! Nagy levegő,  szúúú~szááá!!!

(kit akarok én becsapni???)

Hetem!

Az új meló nagyjából lefoglalja az összes agyam, de az élet cuki és dobál egy csomó plussz dolgot is, amire ha tetszik, ha nem, kell maradjon kapacitás! 
Nem mondom, hogy fáradt vagyok, de azért kicsit érzékenyen érintett, amikor kiderült hogy a mai szabadnapom sztornó, és cserébe egyedül (!!!) leszek délután... A délután tök oké, nem attól vagyok én betojva, sokkal inkább az esti zárás miatt izgulok. (tegnap első körben kijöttem mínusz 200 ezerre... Muhaha...)
Amúgy egyébként szeretni fogom én ezt, mert végre kicsit többet és jobban kell használni az agyam, de erős túlzásnak érzem, hogy ma már egyedül hagynak! 

Katona a héten ötösre vizsgázott nálam, olyan szinten volt stabil kis háttérország nekem. (bár csütörtökön kicsit összedurrantunk, de öt perc alatt le rendeztük azt is)

És tényleg ha csak egy nagyon kicsit sikerül(ne) jobban beosztani a szabad időm akkor boldogság lenne, mert lavírozok az 'énidő'~Katona~család~barátok~háztartás~pihenés meg stb között, hogy megtaláljam az egyensúlyt, hogy mindenkire és mindenre maradjon, de még nem megy!

Szánsájn!!!

Tegnap megjelentem az újmelóba cuki kis notesszel, hogy akkor majd én jól felírom azt a pár dolgot amit kell oszt cső... Hát...maradjunk annyiban nagyobb notesz kell :)

Viszont legalább tetszik, szerintem szeretni fogom, nyilván bele kell jönni, és hirtelen kaptam annyi információt, hogy este azért kicsit zúgott a fejem, na de hogy ugye nem vagyok hülyelány!

Ma meg nem csak Ilonka kelt úgy, hogy süt rá a nap, gyors ébredés, finom kávé, aztán sétáltunk a Zebbel, főztem isteni brassóit, szöszmötöltem egy kicsit és még mindig van egy egész órám kezdésig!

Még egy kicsit dolgoznom kell azon, hogy jól osszam be az időm, de alakulok!