Fallen

Most csak szeretnék felülni egy motorra*, fülembeN a volbeat valamelyik albumával, és tökig húzni neki...

*nem, nem tudok motorozni, szóval nyílván hülyeség az első oszlopra feltekerednék, de akkor is szeretnék!

Az az isteni szerencse

hogy pont pár napja vettem highlightert, meg korrektort, eltüntetendő a szem alatti karikákat.

Eddig még ki se bontottam, gondoltam majd hétvégén bűvészkedek vele, miután megnéztem pár tutorial videót.

Hát ahogy most kinézek... Kábé olyan a szemem, mintha valami durva allergiás reakcióm lenne... Elő is kotortam az új kincseket, aztán próbálok a szarból várat építeni...

I cry

A nap felfedezése, hogy tudok úgy sírni, (mint a filmekben) hogy mind a két szememböl egyszerre folyik a könny ..

Folyó választó

Dunának  vagy Tiszának ez itt a kérdés....

Hülye vagyok, üssetek!

Az van, hogy szerintem engem most kurvára nem lehet(ne) egyedül hagyni a gondolataimmal...
Az úgy volt, hogy szombaton Katona szolgálatba ment, én meg arra gondoltam, hogy azért van ez a hosszú ideje tartó baszott kedv, mert előszeretettel söpröm a negatív dolgokat a szőnyeg alá, nem látom, nem gondolok rá, ergo nincs...(nyilván ez egy faszság, de átmenetileg szokott segíteni, aztán előbb~utóbb úgyis szembe kell vele nézni). Na, hát idő volt, hát essünk neki...

Olyan ez, mint amikor gyerek voltam és elestem, lett egy csúnya seb a lábamon, épp kezdett volna gyógyulni, én meg szépen elkezdtem fel tépni.. Először csak a szélét, meg csak egy kicsit, aztán egyre többet... Hát pont így csináltam... És hát kurva messziről indítottam... Elsirattam jó és rossz döntéseket (hogy én így utólag milyen okos vagyok, hogy mit hogy kellett volna..), jó, és kevésbé jó emlékeket... Pillanatokat, mozdulatokat, színeket, bútorokat...szokásokat... Hihetetlen, hogy dolgokat annyira igyekeztem elfelejteni, mélyre dugni, hogy most egész erősen kellett koncentrálni, hogy felidézzem (egy állat vagyok, tudom!).
Rengeteget sírtam, szinte egész éjjel, de bassza meg, jól esett, megkönnyebbültem, még mindig volt amit meg kellett értenem... És reggel úgy keltem, mint aki egy kurva nehéz hátizsákot lerakott, és tök büszke voltam magamra, mert veszélyes 'játék' ez, de beleálltam!

El is voltam ezzel a tudattal. Legyőztem!!!! ... A szart... Lehet soha nem győzöm le... És tudom, hogy tök faszán csináltam végig az elmúlt éveket, és tudom, hogy ehhez rohadt sok erő kellett, és lehetnék akár tényleg büszke is magamra, mégis csalódott vagyok... Kérdőjelek villognak, jó helyen vagyok? Jól csinálom?  Hová megyek?  Hol leszek x év múlva? Jól vagyok?

És ezekre mind~mind nekem kell válaszolni...

Pf...

Mire leírtam volna, hogy jobban vagyok, elmúlt...

Sok~sok~sok magnézium kell!!!

Szomszédok

~te tudtad, hogy a szomszédot Chang~nek hívják?

~melyiket?

~hát olyan sok kínai szomszédunk azért nincs...

Amúgy a szomszédaink elég jó fejek, de tényleg, a kínaiak tök nagy kutyások (ne röhögj, nem úgy, nem eszik meg őket... Legalábbis a sajátjaik már két éve megvannak), random bekopognak, és hol egy csomag jutIfalit hoznak a Zebnek, hol egy játékot... Csak úgy!
A másik szomszédék is cukik, meg például múltkor tényleg extra hangosan hallgattam a zenét, és a srác átkopogott, már épp elnézést kértem volna, amikor is kiderült, hogy csak azért jött, hogy megkérdezze mi volt az előző szám címe, mert tök jó.

Péntek!!!!

A héten végre először sikerült kialudni magam, és a hétvégére is brutális mennyiségű alvást tervezek!
Kezdek visszaállni a normális üzemmódba, tegnap már nevetni is tudtam újra!  (oké, igazából annyira röhögtem, hogy el kellett bújnom a pult alá)

Hétvégi házifeladatom is lesz, vissza írni mindenkinek, akik kerestek, csak épp nem volt kedvem felvenni a telefont meg válaszolni az üzenetekre... Egyébként sajnos szoktam ilyet csinálni, hogy kivonom magam a forgalomból, eltűnök, aki ismer tudja, aki kevésbé ismer az meg jól megsértődik.

Az élet a legjobb méreg

Ma Tankcsapda vagyok, Rúzsa Magdi vagyok, Ágnes József Attilája vagyok...ma egy pohár vörösbor vagyok!

Fszmt!

Kedvem lenne hosszan és választékosan káromkodni, amíg bírom szusszaL, de kivételesen nem teszem, mert csak mégjobban bele hergelem magam a dologba, hülye vagyok én magamtól is, nem teszek rá mégegy lapáttal.. 

És nem, nem akarok következtetéseket levonni, kicsit békén hagyom magam, aztán lesz ami lesz, fasza csaj vagyok, kibírok én mindent!

Ha elfogadtok egy tanácsot

soha (!!!) ne menjetek fodrászhoz, ha épp hoppendárés hangulatban vagytok (egy hete)!

Én megtettem... Hát azóta is (bőgök) kerülök minden tükröt... Kábé húsz centit kapott le a végéből... Jó, hát nem magától volt ilyen bátor, megbeszéltük előtte, igazából nem is tudom hogy gondoltam...

Hát nyilván ettől sem lett jobb kedvem, bár a nagyon hiszti része talán csillapodott már a dolognak. De a jó kedv az még mindig sehol...

(az a baj, hogy nem is tudom magam ebből kimozdítani, próbáltam már mindent ami ilyenkor be szokott jönni, sírtam, hallgattam nagyon hangosan nagyon durva zenét, próbáltam ki mozogni magamból, takarítottam, próbáltam megbeszélni, próbáltam nem figyelni rá stb. Gondolom majd egyszercsak elmúlik)

Életjel...

Hát a hetet szépen végig hisztikéztem... Hét közepén igazából már azért hisztiztem, hogy mi a faszért hisztizek... Csütörtökön már nem bírtam tovább, vettem ilyen recept nélkül kapható gyógynövényes nyugtatót (muhaha), nyilván placebonak (se) volt jó, úgyhogy pénteken felhívtam a (dílerem) barátnőm, hogy hozzon nekem egy levél életmentő xanaxot.

Hát esküszöm, mintha tudtam volna, hogy nagyon fog kelleni, mert este a Zeb játék közben rosszul lépett, úgy meghúzta a lábát, hogy nem tudott rá állni, nyilván tök megijedtem, egész éjjel vigyáztam rá, hát szétvert az ideg... Katona mondta is, hogy mi lesz, ha lesz gyerekünk és vele történik valami... Gondolom simán megbolondulok majd!
Amúgy jelentem a Zeb jól van, kapott szurit, meg gyulladáscsökkentőt, de már csak a biztonság kedvéért, mert reggelre már csak kicsit sántított ez a kis szerencse csomag!

Hiszti Kriszti!!!

Hát én mostanában inkább nem írok, mert olyan idegbajos vagyok, hogy azt csodálom, hogy Katona még nem vágott ki...

Hisztizek, kötözködök, sírok, beszólok, aztán kezdem előröl... Hihetetlen...  Mármint nem csak Katonával vagyok ilyen, hanem gyakorlatilag mindenkivel... Tényleg nem értem...és nem tudom mi van velem, mert amúgy épp nincs semmi dráma, minden oké, először a frontra fogtam, aztán arra, hogy fáradt vagyok... Pms nem játszik... Szerintem simán megbolondultam... Hát csak azzal nem veszek össze akivel nem találkozok...

Valaki mentseN meg magamtól... Pls!

Enyhén berúgva

is bele döglök 2015 december 28~ba....

Have fun

Annyira jó, hogy hirtelen ennyi minden történik, és annyira rossz hogy egy csomó dolog meg nem fér emiatt bele a napokba.
Kicsit habzsi~dőzsi van, ami az élményeket, meg a szociális életet illeti, és tényleg extra szuper, csak néha lelkiismike fúrkám van, azok miatt akikre/amikre nem jut idő!

Na de ez nem panaszkodás akar ám lenni!

Életjel!!!

Na kérem, vagyok ám én is, csak mióta haza jött Katona, kicsit sűrűbbek (meg vidámabbak) lettek a napok. Arra kellett rájönnöm, hogy ezek a külön töltött idők arra ébresztik rá az ember lányát, hogy megbecsülje azt, ami a hétköznapokban már természetessé válik... Iszonyat élvezem, hogy itt vagyunk, együtt vagyunk, vagy hogy egyáltalán vagyunk.

Azt hiszem az évértékelőt már kicsit lekéstem, igazából komplett hónapok vannak, amik ki estek, szóval mindegy is.

Nem csak móka és kacagás volt az elmúlt másfél hét, volt egy kisebb (jó, igazából kurva nagy) drámám... Elhatároztam, hogy jövőre december 28~a érdeklődés hiányában elmarad... Az elmúlt négy évben ezen a napon mindig bebaszott a ménkű, idén...izé tavaly olyan erővel, hogy a fal adta a másikat... Igazából nem adtam át magam az érzésnek, inkább csak elhessegettem, majd ha már tudok szembe nézek vele, most még nem megy.

De csuda dolgok is vannak ám, egyrészről kurva hálás vagyok mindenért, az utamért, azért ahonnét fel álltam, ahogy vagyok, ahol vagyok, igazából nem is tudom honnét volt hozzá erőm, de kicsit (nagyon) büszke vagyok magamra!

Aztán kaptam extra édes baglyos naptárat, és lett a Zebnek szuper meleg új kabátja, hát épp ideje volt mondjuk!

És újévi fogadalom is lett, igaz csak egy, de legalább be tartható, azt ígértem meg magamnak, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem fogok idegeskedni!

Na jó hát ez most így igen csapongósra sikerült, de halaszthatatlan hógolyózni valóm van!