Most meg az a rész jön...

amikor nagyon boldog új évet kívánok nektek! 

(és nemsokára lesz sok~sok új poszt, de értelemszerűen a napokban Katonáztam, nagyon rózsaszín most minden)

Na és ti melyik három szót találjátok meg először?  :)

Wiiii!!!

Tegnap este küldött egy üzenetet, hogy akkor ő most megy vacsizni, aztán kettő perc múlva ott állt az ajtóban, hogy megjöttem... :)

Most már jó!

Hát... Amennyire be voltam tojva ettől a pár naptól, olyan simán sikerült 'túlélni'.

24~én még dolgoztam, hát nem mondom, hogy a három tizes kelés nem (baszott oda) nyomta rá a hangulatom a napra, de sikerült egy órát aludni, mielőtt átmentem tesómékhoz, így azért ki lehetett bírni két kávéval.
Kisunokahugom extra cuki volt, bár nekem volt egy olyan érzésem, hogy egy kisebb sokkot kapott a nemnormális mennyiségű ajándéktól, és hát őszinte leszek én is... Szerintem nem vagyunk normálisak... Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy manapság olyan legokat gyártanak, ami simán meghaladja egy ekkora gyerek kézügyességét... Konkrétan a sógorommal ketten, két óra alatt raktunk össze egy legóhintót... Fogyott a jéger rendesen, nekem a végén szerintem már a szemem is tikkelt kicsit... :)
Féltem ha hazamegyek, akkor addig bőgök, amíg a zsepi tart, de beszéltünk egy fél órát Katonával, és tök jó volt, és semmi dráma, és jóhír is volt, mert kedd helyett hétfőN jön, és a szívtásnak szánt beosztás így pont tökéletesre változott.
Aztán úgy ájultam be az ágyba, hogy igazából nem is tudom meddig láttam a Kevint...
Tegnap nagynénémhez mentünk, haza jöttek unokaöcsémék a legkisebb unokahuggal, a két gyerek duplán volt cuki, itt is egy csomó ajándék a gyerekeknek... Tényleg nem normális mennyiségről beszélek, és esküszöm ha egyszer lesz gyerekem, nálunk ilyen nem lesz az biztos!
Időben hazaestem, sétáltunk egyet a Zebbel, aztán csak mese és lustálkodás!
Amúgy Katona tök cuki volt, körbe telefonált mindenkit és mindenki tök örült neki, és nagyon nagyon szeretem, hogy szeretik egymást a családommal, a barátaimmal.

Jól esik most pihenni, reggel elkezdtem eltakarítani az elmúlt pár nap romjait, mostam illatos ágyneműt Katonának, megetettem a teknősöket, kaptak ünnepi lakomát ők is (fagyasztott giliszta), és mivel kábé 10 fok van, és száz ágra süt a nap, nemsokára indulunk egy derékLEszakadós sétára, (és milyen jó lesz végre laza macinaciba bújni....) este meg névnapozni Papához!

Összességében tök hálás vagyok, hogy így megúsztam a depi részét!

És akkor most jön az a rész...

Hogy mindenkinek nagyon~nagyon boldog karácsonyt kívánok!!!

(nem tudtam választani a két kép között, ezért mindkettő)

Ne ríjjá'!!!

Szegény Apu mondta ezt mindig, amikor kislány voltam..  Ma meg én mondogattam magamnak...  Elég kevés sikerrel... A hús pultnál törött el végképp a mécses, mert amikor kértem a húst, a cuki hentesbácsi vissza kérdezett, hogy csak ennyi? (szerintem kajak azt hitte azért sírok, mert nincs több pénzem húsra :))

Szóval én tényleg igyekszem fasza csaj lenni, végig pörögni az egész napot, hogy addig se gondolkozzak, de a naptár szerint is eljött az a lélektani határ, amikor már nem tudom kizárni ezt az egészet...

És hát igen, próbálom vigasztalni magam, hogy volt ennél klasszisokkal szarabb karácsonyom, amikor aztán tényleg tök egyedül ültem a lakásban, mert a családom nem volt rám kíváncsi, és az akit akkor szerettem, kurva messze volt, öt országgal odébb, és azt is túléltem. Most meg végülis miután magamhoz térek a kajakómából, már itthon is lesz az én Katonám...

Igazából nem magam miatt érint ennyire nagyon rosszul, hanem miatta... Az eszemmel tudom, hogy konkrétan négy missziót töltött úgy, hogy ott érte a karácsony, és végülis az sokkal szarabb lehetett, de a szívem megszakad... És vajon mit eszik majd, és legalább akkor hagyják őket kicsit pihenni, és mit fog érezni, és mit tudnék én csinálni vagy mondani neki, hogy könnyebb legyen?
Ezeket eddig nagyon ügyesen elhessegettem, de már nem megy...

Megdumáltátok a fejem!

Mert nincs karácsony (Kevin nélkül) karácsonyfa nélkül!

Dilemma

Legyen fa, vagy ne legyen fa...?

Mivel egyedül leszek és még csak vendég se jön hozzánk, kicsit úgy érzem minek... Magamnak?  Hogy annyiszor fájjon a szívem ahányszor rá nézek, hogy ott ülök előtte egyedül...?

Másik oldalról meg végülis akkor lesz nálunk a karácsony, amikor haza jön Katona, és akkor úgy jöjjön már haza, hogy igazi karácsonyi hangulat van, még ha a dátum nem is stimmel...

Holnapig kitalálom, de tök vevő vagyok rá, hogy meggyőzzetek! (vagy lebeszéljetek)

Hatékony...

Voltam venni ajándékot a gyerekeknek*, most megyek és leiszom magam, továbbá emlékeztető magamnak, decemberben már csak akkor megyek emberek közé, ha nagyon muszáj...

*a játékgyártók kurva anyját, amiért nem szégyellik magukat

Eszembe jutott az a vicc

amikor Pistike kérdezi az anyukáját, hogy miért pucolja a wc~t.
~azért Pistike, mert jön a Jézuska!

~és nálunk fog szarni?

Hát... Hozzám nem jön a Jézuska (se), meg karácsony se nagyon lesz, de azért reggel nyolc óta nyomom a karácsonyi nagytakarítást...

Fiszi~fasza!

Mégis cicafijuba nyomja a Zeb a karácsonyt!!!
Reggel hívott a Kozmis csaj, hogy felszabadult egy időpont, mehetünk!  Oké, mikor?  Moströgtönazonnal... Bű... Másfél óra múlva melóba kell lennem, de oké, hát majd lesz valami, megyünk!  Gyors telefon bentre, hogy kések, szájhúzkodás, leszarom!
Végül húsz percet csúsztam csak, a Zeb gyönyörű lett, én meg boldog!
Hát egyszerű vagyok mint a faék, de én ilyen kis beeső jóságoknak annyira nagyon tudok örülni...

Holnapra kikapcsoltam az ébresztőt,  ez meg a hab lesz a tortán, alszok amíg nem szégyellem! És hát nem fogom azt elhihetitek!!!

És ha elfogadtok egy jótanácsot, tegyétek ezt ti is!  Használjátok ki ezt a hétvégét, és pihenjetek rá a jövő hétre!

Hug me!

Tegnap a cuki kolléganőmtől kaptam egy tollat ajándékba, (mert mindig morgok, hogy sehol egy toll, nem tudom a nyamvadt papírmunkát csinálni) és annyira édes volt, hogy vett nekem.

És akkor adott mellé két puszit, nekem meg kicsúszott a számon, hogy kérek egy ölelést :) és hát kaptam.

Munka után gyorsan oda ugrottam R~hez, és itt már nem voltam szégyenlős, konkrétan felszólítottam, hogy öleljen meg!

Aztán amíg csinálta a barátnőm a szempillám, elmeséltem neki az egészet, és hogy milyen kurva jól esett ez a két ölelés, mert engem már két hete nem ölelt meg senki.

Másfél órával később, amikor végeztünk, és feltápászkodtam a székből, fogta magát és ő is jól megölelgetett...

Annyira nagyon jól esett!!! :D

A mai napomban ennyi jó volt

Fszmt

Igazából azért nem írok, mert nem tudok túllépni ezen a baszott hangulaton...

Most már extra durván hiányzik az én Katonám, és ahogy minden nappal közelebb van a karácsony, egyre inkább omlok össze...

Szomorú vagyok amiért hülyének vagyok nézve a munkahelyen, és orrba szájba én vagyok beosztva...  Hogy egy napot kértem, amikor haza jön had maradjak otthon vele... A lányok tök cukik voltak mindenki felajánlotta, hogy bemegy helyettem, de nem lehet...

És... Hát ezért nem írok, mert csak ezt tudom a végtelenségig, hogy megdöglök úgy hiányzik és hogy miért, miért, miért én szopok????

Stupid girl!!!

Délelőtt véletlenül kiderült (számomra), hogy az elképzeléseimmel szemben, már jövő héten lesz karácsony...

Elég megdöbbentő volt a felismerés... Mert ugyan tényleg semmi felhajtás részemről, de a gyerekeknek még nem vettem ajándékot... És mivel a csipetcsapat felének postán viszi a Jézuska a meglepetést, sokáig nem tudom húzni a dolgot, igenis emberek közé kell mennem.... Mármint mondjuk egy nagyobb bevásárló központba....
Biztos én vagyok a túl érzékeny, de bárhová megyek azt látom, hogy tiszta idegbetegek az emberek, löködik egymás, agresszívak.... Ma a pékségbe két néni majdnem vérre menő harcot vívott, hogy ki következik a sorba... Viccen kívül egész komolyan osztották egymás....

Na szóval a lényeg hogy egy ideje kerülöm a túlzsúfolt helyeket, mert én ezt nem bírom, átragad rám a feszültség és ugyanolyan idegbeteg kis idióta leszek mint ők, de most van az a lélektani határ amikor nem késő megvenni azt a három ajándékot...

Szivat!

Az egyetlen nap a héten, amikor tovább aludhatok, az ma van...volt.. Lett volna..  A Zeb háromnegyed hatkor felkeltett, hogy neki bizony se vize, se kajája.
El is szégyelltem magam, hogy baszki nem tettem a tálakba? (de tettem) és mivel úgy kérte a kaját, hogy a szokásosnál is jobban pörgött, meg nínózott hozzá, gondoltam rögtön éhen hal... Aha... Miután megkapta, fogta magát és elégedetten bevonult az ágyba és szét dobott lábakkal alszik mint a bunda. Gondolom jobb így a kis lelkének, hogy tudja hogy van... Én meg főzők mégegy kávét magamnak, hogy az én lelkemnek is jó legyen!

Nagyon vasárnap!

Tegnap még lelkes voltam, és akartam valami programot csinálni mára, élményeket szerezni, kicsit kizökkenteni magam a zombi üzemmódból, aztán reggelre megszelídült az elképzelés...

Kávé, séta, olvasás, gagyifilm nézés, mégegykávé, még egy séta... És mégis így volt ez jó! Most megint kicsit élveztem a csendet...

Napom...

~a baracklekváror levélkében milyen lekvár van?

~... ???? ... ÁFONYA!!!

~azt nem szeretem!

(~okcső!!!)

Estéim... :)

Az a szerencsém!

Az a szerencsém, hogy tudok sírni... Mert gyerekek, kevés annál szarabb dolog van, amikor tele vagy feszültséggel, aztán nem megy még a sírás sem...

Hát nekem megy, és hálás is vagyok érte, mert utána jobb... Mondjuk most már kezdek elég szarul kinézni, de ez legyen a legnagyobb baj.... Holnap még nyomok egy hajrát, aztán hétfőre most már tényleg össze kapom magam, mert tök idegesítem magam, azért ennyire nem vagyok izéke...!

Majdnem felnőtt...

Épp névtelen levelet írok a közösképviselőnek :)

Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni...

Hát... Én most nagyon hiperszenzitív vagyok, de legalább be látom...

Ennek fényében nem csodálom, hogy érzékenyen érintett, amikor megláttam a beosztást... Öt szopós napból ötöt megnyertem...  Nyilván nem vagyok hülye és érzem benne a szándékosságot, hát innét üzenem a drága főnökasszonynak, ha meg akar feszíteni kicsit korábban keljen fel!!!  Annyit erőlködik, hogy sírni lásson, hogy a végén még elered az orra vére... Természetesen mosolyogva, egy rossz hang nélkül végigcsinálom, mert én sem vagyok hülye...  Ettől függetlenül bánt... Mondjuk mi nem?  Tényleg nagyon kis gyámoltalan vagyok, de emellett Oscar díjas színésznő is :)

Azt már csak nagyon halkan említem, hogy rajtam kívül mindenki kapott bónuszt... És még halkabban, hogy nem is a pénz része fáj...

Ugye én most megérdemlek egy pohár bort?

Hát jaj...

Napközben kiderült, hogy mégiscsak az van, hogy elhagytam magam.... Annyira szomorú vagyok mindentől, hogy már magamat is idegesítem... Fáradt vagyok, nyűgös, hisztis, nem jó semmi... Magamhoz vételezek némi bort, hátha holnapra kialszom ezt az egész szart... Nem is érdemes ragozni!

Fcuk...!

Most vagy az van, hogy elhagytam magam, vagy ennyire fáradt vagyok (esetleg mindkettő), de hét és fél óra alvás után is annyira szarul vagyok mint tegnap ilyenkor...

A nap hőscselekedete az volt, hogy hajat mostam... Hát így ennyi... Alszok most egy órát biztos ami tuti alapon, de utána muszáj össze szednem magam!

A félbe vágott kifli is mosolygott ma rám

Amúgy a múltheti munkahelyi balhé elsimult, mondjuk inkább érzem ki nem mondott fegyverszünetnek mint békének, de még így is jobb  a lelkemnek, mert most nem lenne erőm tartani magam.

Insomnia

Sikerült a kialvatlanság olyan szintjét elérni, amit már nagyon régen...

Rengeteget dolgoztam a lehető legszarabb beosztással, szombaton csak a kispárnámat akartam végre, amikor hívtak tesómék, hogy nem mennék e át (forraltborozni) fényképezni... Nyilván átmentem. Vasárnapra áthívtak ebédelni, de menjek már egy kicsit előbb mert jön a Mikulás meg bla~bla...semmi baj, majd délután alszok... Nem, nem alszok, nagynéni telefonál, hogy menjek már le vele a nyaralóba ezt~azt megcsinálni, és ha már együtt vagyunk miért ne süssünk linzert...
Késő este haza estem, nyilván nem tudtam éjjel aludni, három tízkor kelés, munka, nem baj majd délután alszok... Nem, még most sem alszok, vigyázni kell az unokahugra, oké előttem az éjszaka, de éjszaka sem alszok, szerintem már túl álmos vagyok és nem megy, reggel szintén három tizes kelés, anyázás, munka... Aztán délután!!!  Miután ülve elaludtam az asztalNál (!) elvonszoltam magam a babzsákig, mellém bújt a Zeb és bazmeg isteni másfél órát sikerült aludni... Konkrétan újjá születtem!  Persze ez most tűzoltás volt, de holnap szabis vagyok, úgy tervezem minimum nyolc órát alszok végre, mert nem lesz jó vége.

És ezt minden reggel eljátszuk

A Zeb koreográfiája reggeli ügyben:

~látod, milyen jófiú vagyok???  (kaja~kaja~kajaaa!!!)

~nééézd, ide rakom a fejem a kezedre! (adjál már kaját!)

~figyu, így ki tudom fordítani a fejem!  Szerinted édi vagyok?  (hé, mozdulj már!!!)

~szereted, ha rád rakom a mancsom, és a nyakadba szuszogok? (ha ez sem jön be, feladom...)

Megnyalom az orrod, jó? (tudtam, tudtam, tudtam hogy elolvadsz!!!  Győőőzelem!!!  Kajaaaa!!!)

Katonadolog..

Azért jó hogy már szombat van, mert több szart már nem nagyon tudnék elviselni ezen a héten...

Miután kedden Katona megint visszament járőrbe, és halkan teszem hozzá az elmúlt két hónapban, ha mindent össze adok is csak két hetet volt itthon (négy részletben), szóval amióta elment úgy mindenki kérdezi, hogy na és mikor jön haza... És hát nem tudtam...mindig úgy mennek el, hogy hát majd valamikor, de mivel húsz nap múlva karácsony, ma vettem a bátorságot és rá kérdeztem esetleg tud e már róla valamit, hogy mikor ér haza. És hát tud... A telefon majdnem kiesett a kezemből, amikor mondta a dátumot... Hát... 29-e...

Bevallom, nekem idén nagyon nincs karácsonyi hangulatom, ami engem is meglep, mert általában november közepén el kap a jingle bell rock és visz magával januárig, de idén semmi, pedig isten lássa lelkemet én próbálkoztam, de semmi! Nem is terveztem semmit előre, miután az első karácsonyunkat az én családommal töltöttük, a tavalyit az övével, úgy éreztem idén szeretnék egy kicsit önző lenni és ketten lenni, nyilván letudni a kötelező családi kört, de utána együtt lenni pihenni, nem orrvérzésig főzni, nagyot sétálni közösen a Zebbel, aztán megint pihenni, finom bort inni, puzzle~t rakni ilyesmi!
Nem vártam túl sokat a decembertől, semmi nyálas giccsparádé, párszor munka után leugrani a karácsonyi vásárba, kürtöskalácsot enni, bekuckózni a pihepuha plédünk alá, és színes teát inni, vasárnap az ágyban kávézni... Ilyesmi...

És hát akkor erről ennyit.... Nyomorult három hét áll előttem.. Előttünk, mert nyilván ez neki még szarabb, ha a karácsonyt nem nézem, csak a körülményeket ahogy ott vannak már akkor is.

És a héten úgy látszik ezt akarja nekem megtanítani a sors, hogy vissza tudjam tartani a bőgést, és jelentem kurvára sikerült ma is, de persze nyilván tudta, hogy ha letesszük ez lesz a vége mert kábé fél percen belül küldte az üzit, hogy ne sírj kismajom, de bazmeg sírok.. Azóta is.. . Én ezt nem akarom!!! 

A mai nap FÉNYpontja

És fent van a redőny (is)

Mondjuk ennyit nem ér...

Eljött a nap amikor xanaxal kezdem a napot munkába indulás előtt... Üljleegyesédeslányom! De bőgni akkorse, azértse fogok!

Szőnyeg meg a széle

Emlékeztek milyen kurva büszke voltam magamra talán két hete, hogy én aztán megmondtam a frankót a munkahelyen?  (teszem hozzá nagyon kulturáltan mondtam meg a frankót)

Na, hát én nem tudom hogy most esett e le a két fillér, hogy rossz a bolygók állása, vagy simán rajtam csattant e úgy globálba az ostor, esetleg össze keverhető vagyok e egy villámhárítóval, de olyat kaptam, hogy a fal adta a másikat... És egy kibaszott hős vagyok, mert nem sírtam össze magam, még a wcben sem, már csak azért sem, és kibírtam a munkaidő végéig, hogy aztán egy padon hangosan (!) zokogjak... Aztán otthon, aztán kutya sétáltatás közben, aztán a boltban ..
És igen, lehet mondani hogy aki kurvának áll ne csodálkozzon ha... De azért bazmeg!!!  Ez kemény volt...  És hát nem tudom mire megyek be holnap, nem tudom hogyan viselkedjek, nem tudok semmit, csak azt hogy nagyon nagyon szomorú vagyok...

Illúzió

Írtam egy listát arról, hogy mi mindenről kell listát írnom... (nem vicc)

Töltöttem le külön alkalmazást is a telefonomra, mert a cuki kis cetliket mindig elhagyom.

És így a kettő együtt nekem most pont elég, hogy azt képzeljem, hogy minden rendben lesz....(lófaszt lesz)