Csuklik...

A redőnyös anyja... Az a drága asszony...

Harmadik időpont, amire nem sikerül ideérnie... Szerintem akkor én most felhívom... (mármint nem az anyját!!!  )

Napüff!

Az ember lánya azt gondolná, hogy milyen okosan előre gondolkozik, és nem hagy mindent az utolsó (utáni) pillanatra, hogy már november 30~án kér mindenfelé időpontokat karácsony környékére...

Hát nem...az egyetlen fodrász akire rábízom a hajam, azt mondta felejtsem el, sehol egy szabad fél órácska sincs a naptárában, hogy azt az öt centit levágja, a kutya kozmetikus szintén zenész, azzal bíztatott, ha esetleg valaki visszamondja, akkor be tudja vállalni a Zebet, körmöshöz meg úgy sikerült be könyörögni magam, hogy a csajszi a barátnőm és a kedvemért bent marad egy 'kicsit ' tovább... Este tízre megyek majd...

Szóval itt el is ment a kedvem az egész decembertől, mert én jól kitaláltam, hogy mivel a tavalyihoz képest kurva sok időm lesz rákészülni mindenre, majd aztán én ügyesen okosan időben mindent el is Intézek, és nem kapok hat agyvérzést, aztán az első és legalapabb dolognál pofára esek...

Kedves hétfő!!!

Baszódj meg!!!

A mai idegállapotomról szerintem mindent elmond, hogy miután végeztem a (kibaszott) leltárral, haza jöttem, és önként nekiálltam vasalni... És még jól is esett...

Oké, hát senki nem mondta, hogy normális vagyok!!!

Kreatív Medi

Talán még emlékeztek, ő volt az egyik bevásárlós kincs, amiről írtam, kicsit feldobtam, és már ment is a helyére!

(reménykedtem benne, hogy a kreatívkodástól kicsit megindul a lelkesedésem karácsony ügyben, hát jelentem, egyenlőre semmi...)

Egy hálátlan dög vagyok!

Amióta haza jött a Katona nem is írtam... Hát nagyon elvagyunk :)
Viszont írni való is van, úgyhogy ennek is kerítek időt, mert nyom itt belül!  Fejben már megszületett a 'hogyan ne kapjak agyvérzést idén karácsonykor' poszt is, tényleg csak egy kis idő hiányzik.

Egyik szemem, másik szemem

Az egyik szemem nevet, mert haza jött az én szexi Katonám,  a másik szemem sír mert nem hosszabbították meg R szerződését... És hogy miért nem????  Hát ez a vicc az egészben...  Undorító!!!!

Na most megyek aludni

Írtam egy hosszú posztot erről~arról, aztán szépen elszállt az egész, úgyhogy én mára lehúzom a rolót!!!

When I grow up...

A Nagymamám mindig azt mondta, akkor növök majd fel, ha leszokom a mindenféle flakonba (gyk.:mikrofon) énekesről.  Hát... A ma reggel történtek alapján határozottan állíthatom, még nem sikerült felnőtté válni!

(jó, mondjuk indokolatlan a jókedv, de hát ilyen ez a pop szakma, akkor is fel kell lépni, ha épp bal Lábbal keltem)

Pompás

Éjjel olyan epe görcsöt produkáltam, ami a nagykönyvben meg van írva... Mondjuk ezt csinálja utánam valaki, epe nélkül epegörcs... Esküszöm ott tartottam hogy előkeresem a zárójelentésem, és megnézem, hogy tényleg műtöttek e, vagy csak álmodtam, mert bazmeg ami nincs az nem fájhat...

Gondolom a sors így akarja letolni a torkomon, hogy nem tudok elmenni Katonához, mert ha lenne normálisan busz, akkor se mernék így most elindulni...  Hát maradjunk annyiban fogyott a zsepi rendesen.

Bilifüle

Hát akkor nem megyek... Pandamacisra bőgtem a szemem, elszívtam egy fél doboz cigit meg párszor a falhoz vágtam a kispárNát!  (én lenni vérbeli huligán)

A Zeb meg igazi pasi, látta, hogy dinnye vagyok, fogta magát és átvonult a másik szobába (xboxozni...ja nem)

Említettem már, hogy utálom ezt az egészet?????

Rohadt menetrendek, meg a lejárt jogsi...

Még jó hogy ránéztem a jogsimra, mielőtt holnap kölcsön kocsiba vágtam volna magam és elmegyek Katona után, hát basszus ez le járt... (tíz éve vizsgáztam???) oké, hát akkor bé verzió, megyek busszal... Aha... Megyek... Két óra az út, két átszállással (semmigond), potom ötven perc múlva pedig indulás haza... Mert nyilván vasárnap rohadtul örülni kell még ennek is... Hát én most egy kicsit (nagyon) szomorú vagyok...

Kismajom

Fszmt!

Miután két órát ültem nálam betegebb emberek között, a dokinak volt pofája egy papírcetlire felírni néhány recept nélkül kapható szar nevét, hogy akkor valamelyiket/mindegyiket szedjem.... Kérdeztem, hogy bocsika antibiotikum esetleg? (nem szeretem, és ha nem muszáj akkor inkább nem, de gyerekek három hete beteg vagyok) na, hát aztán kiderült, hogy nem nem, nekem arra semmi szükségem, marad a reci nélküli verzió... 

És akkor én nagyon mérges lettem (szerintem simán orvost váltok), és most úgy döntöttem felvásárolom az összes vitamint ami a világon létezik, fel hozom az immunrendszer em, és soha többet nem (megyek orvoshoz) leszek beteg... Hát faszom...

Az másik kérdés, hogy ezek azok a vitaminok, amiket időnként megveszek, jól a szemem elé rakok, aztán a második nap után módszeresen elfelejtem bevenni...  Na de majd most ugye!!!

Éjszakám...

Csütörtök

A nagy büdös nullából lett tök spontán egy egész szuper kis nap. Reggel még azt hittem az lesz a mai nap fénypontja, hogy túlestem az ablakpucoláson, aztán csavarogtam egyet (ma nincsenek kincsek, csak egy iratrendezőt vettem), kávéztam egyedül napsütésbe, aztán lett a semmiből családi vacsora cuki kis étteremben, beszéltem Katonával (nagyon hiányzik), most meg össze bújtunk az ágyba a Zebbel, és tök hálás vagyok MINDENÉRT!!!

Ha érted...

Régen volt egy staffordshire terrierem. Aha, az a fajta, akire azt mondják harci kutya.

Tulajdonképpen csak azt akarom mondani, hogy nem minden staffordshire terrier harci kutya, és nem minden harci kutya staffordshire terrier... 

Úgy tűnhet, hogy tisztaság mániás vagyok...

Még csak fél tíz, és jelentem az összes ablakot megpucoltam... Hétkor megbeszéltem magammal, hogy tulajdonképpen beteg vagyok és pihenni kellene, és igazából ráér ez holnap is, esetleg vasárnap, aztán a kávé után úgy döntöttem hogy már csak azért is megcsinálom, hát nehogymár a lustaság meg a betegség dirigáljon nekem!!!
Most már csak a redőnyöst várom, nyilván se ma, se holnap nem fog ideérni, nem is fűzök hozzá nagy reményeket. Gondolom jövő héten vehetek ki plussz szabit emiatt...

Amúgy nem, tényleg nem vagyok se rend, se tisztaság mániás, de amióta Katona ilyen sokat van távol, valahogy ezzel töltöm ki az üresjáratokat, idő van, néha még kedv is, kikapcsol, és tök jó kis takarítós playlist~em van.

Play hard!!!!

Reggel felvettem a pitbullos pulcsimat, és egész nap kemény voltam (mint az állat!!!)...  Á! Dehogy...  Gyakorlatilag az utolsó lépcső kanyart már úgy tettem meg hogy a sírás kerülgetett . Hát nyamvadt vagyok na...

Ugyanitt, na ki az az idióta, aki a reggel szellőztetés céljából kinyitott ablakot elfelejtette vissza zárni, és akinek a virágai nagy valószínűséggel megfáztak?

Hellószia betegség!

Olyan régen láttalak... (not!)

Azon gondolkozom, hogy nagyon gáz e ha pizsibe viszem le a Zebet..?

Reggel már éreztem, hogy nem oké a helyzet, de ráfogtam a korai kelésre, délben már határozottan éreztem, hogy gáz lesz, délután meg szépen le is vertek a geci kis bacik a lábamról... (geci kis bacik? Ejha de szofisztikált vagyok... Meg nőies... Nyilván!)

Szóval most itt ülök a konyhában és próbálok erőt gyűjteni... De húsz perc után odáig sikerült eljutni, hogy egyre vonzóbb ez az esti pizsis séta... Végülis tök sötét van és csak itt a ház körül mennénk egy kört...

Beüü...

Olyan cuki vagyok, hogy odakészítettem magamnak a reggeli kávét.... :) majd reggel jól elérzékenyülök, hogy milyen kis figyelmes vagyok... (ööö...magammal...)

Fáradt~hisztis~nyűgös

Ma az sem vigasztalt hajnal háromkor, hogy időben végzek a melóval, és tudok menni csavarogni a Zebbel, csak ültem a kávé fölött és anyáztam... Aztán nagyjából ilyen hangulatban telt el a nap, végig morogtam a szakot, hazafelé már az ágyamon meg a pihepuha plédemen kívül semmire sem tudtam gondolni, de mivel (elveim vannak) tényleg szép idő volt, ittam egy kávét, és indultam volna épp sétálni, és épp csak egy pillanatra ültem le, amíg felhúzom a cipőm... És épp csak egy pillanatra dőltem hátra az ágyon, hogy erőt gyűjtsek, és épp csak két órát aludtam így...

Tökhülyevagyok!

Le sem írhatom, amit Katona el sem mondhatott...

HELP!!!!

Ha valaki tudja hol lehet kapni a képen látható kalácsot, nagyon szépen kérem ne tartsa magában az információt!!!

(sohatöbbénemakarokmástenni)

'anya' tigris!

Tegnap a családi ebéd* után elmentünk megnézni Hanna (kisunokahugom) fellépését. Pár hete jár táncolni, és a tanítónéni szerint olyan ügyes, hogy be is rakta a fellépős csoportba!

Gondoltam tesómék had élvezzék nyugodtan az előadást, én vállaltam a videózást, Katona meg a fényképezést.
És esküszöm már jó előre kifigyeltem azt a helyet, ahonnét tök jól fel tudok venni mindent, mégsem zavarok senkit, aztán mégiscsak betámadott egy (büdös banya) öreg hölgy, és nem túl kedvesen közölte, hogy leszek szíves odébb menni... Én meg saját magamat is meglepve közöltem, hogy nem, nem leszek szíves, tetszik látni ott középen azt a szőke hajú kicsilányt, nna, hát ő az én gyerekem(!!!)és ez az első fellépése, és ha tetszik ha nem én itt fogok állni, és felveszem!!! (wtf?) és hát ez így gondolkodás nélkül egy szusszal csúszott ki az én számból, csóró néni elnézést kért és ott hagyott... Én meg ezután próbáltam anélkül lekamerázni az egészet úgy, hogy ne remegjen a kezembe a gép, mert rázott a röhögés, hogy ez most így mégis hogy :D

*jelentem a családi ebédet mindenféle 'mikor jön a gyerek ' kérdés nélkül megúsztuk, pedig fel voltunk készülve, és megbeszéltük, ha nekünk áll a kedves család, Katona hátulról átölel, megsimogatja a hasam, kajánul össze nézünk és mosolyogva közöljük a családdal, hogy ugyan még egy kicsit korai, de ha már így alakult, akkor most jelentjük be, hogy.... Majd ha aktuális lesz szólunk!!!!!!

Majdnem nyugodt vasárnap!

A rendkívüli helyzet miatt ma reggel visszahívták Katonát... Irány a bázis, fegyver felvétel, aztán ki tudja hova...

A pénteki események után nyilván számítottunk rá, tegnap már hívták, hogy készenlét van, hát ma reggel vissza is rendelték. Fszmt!

Kommentár nélkül...

Ó és óóó!!!

És hozott ajándékot a Zebnek!!!! Hát annyira édesek ezek ketten...!!!

Büszke!!!

Annyira nagyon büszke vagyok magamra!!!  Minden~mindent kimondtam, ami szorított!  Úgy ahogy én akartam, azt amit én akartam, és jöjjön aminek jönnie kell  vállalom!  Megérte!!!

És nem mellesleg haza ért az én Katonám, és ettől így együtt én most úgy megnyugodtam, hogy csak nézek magam elé és mosolygok!!!

Helló péntek13, én ma így szeretlek!!!

Ne nevess!!!

Egy órája állok a tükör előtt, és gyakorlom a kis monológom, amit szándékomban áll elmondani ma a főnöknek... Igen, tudom, azt ígértem magamnak, hogy ráülök a számra, de nem megy... Még akkor sem, ha ezzel elindul a lavina, leszarom... Az aki befogja a pofáját és nyolc órát színészkedik, na, az nem én vagyok.

Tetkó vol.2

Nem az enyém, de nagyon tetszik!!!

Csukló tetkó!

Pilla posztja után szabadon, megmutatom az én csukló tetkóm!

Nálam is volt nagy gondolkozás, hogy mit akarok, a hely az fix volt, és mivel a sorban ez már a harmadik, nem agyaltam túl a 'hű ez már örökre megmarad' témát!

Akkoriban, amikor készült szentül vallottam, hogy szeretni, és szeretve lenni a legcsodálatosabb dolog a világon, és nyilván ez így is van, ma azt gondolom, hogy ha békében vagyok magammal akkor onnéttól még nagyon~nagyon sok kis csoda van. És volt az életemnek egy része, amikor se szeretni, se szeretve lenni nem akartam soha többé, és akkor egy másodpercre át suhant az agyamon, hogy átüttetem 'hope' ~ra, de aztán azt mondtam, hogy (a faszomat... :) viccelek) ez is én vagyok és nagyon szeretem ezt a tetkót és szeretek rá nézni, mert ez én vagyok.

(amúgy amikor a Nagypapámnak először megmutattam, először csak nézte, hát... 83 éves a rózsám, kis gondolkozás után megkérdezte, hogy de Mucikám, hát miért irattad a kezedre hogy LÓVÉ!!!???? Mondtam neki, azért hogy ebbe a kezembe adják....  :) imádom)

És hát szóval a tetkó:

Világmegváltottam!

Reggel sikeresen megerőszakoltam a lustaságom, és nekiestem kinyalni a lakást. Igazából azt érzem, hogy ez egy never ending story, mert vagy egy helységet rakok pikkpakk rendbe, és sorba megyek, vagy mindenhol csinálok valamit. Igazából mindkettőnek ugyanaz a vége, mire körbe érek, kezdhetem előről... Egy óra körül (végeztem) hagytam abba, de tök büszke voltam magamra.
Átugrottam a barátnőmhöz kávézni, mert tegnap este nagy felelőtlenül megígértem, aztán egy rohadt bonbonért képes voltam kigyalogolni a tescoba... Sejthető, hogy ma is kincsekkel jöttem haza... Vettem egy csudaszép kis növényt, igazából még a nevét sem tudom, de már régóta szerettem volna a bejárati ajtó mellé valami kis zöldet.
Aztán bele szerettem egy rózsaszín (jó, hát mégsem bírok felnőni..) házi csizmába, a tavalyi szegény nagyon viharvert, és hiába mostam, nem lett szép tiszta, szóval hello pihepuha kiscsizma!!!  Gyerekek esküszöm olyan puha, mintha felhőN járnék!!!

A Zeb meg olyan cukiN napozott ma egész délelőtt, hogy kábé öt percenként kaptam fel és pusziltam összevissza!

Tegnapi kincsek

Hosszú kínlódás után tegnap vettem magamnak új pénztárcát, amibe végre hajtogatás nélkül fér bele a papír pénz, és sok~sok (túlsok) hely van a mindenféle kártyáknak is. Egy kis gondolkozás után megbeszéltem magammal, hogy ne rózsaszín legyen (kezdek felnőni).

Megvettem a jövő évi kis határidő naplómat is, és én minden évben annyira szeretem amikor a szűz kis könyvecskébe előre beírom a szülinapokat, névnapokat, évfordulót és minden jeles napot, hogy csak csuda.

Vettem egy kis Lencsi babát a legkisebb unokahugomnak, mert szombaton családi ebéd lesz, üres kézzel mégsem mehetek.
(halkan teszem hozzá, hogy kicsit már előre görcsbe rándul a gyomrom, mert ha megint elő kerül a kérdés, hogy 'na és nálatok mikor lesz baba ', tuti, hogy átharapom valaki/mindenki torkát... Gyakorlatilag minden családi találkozóN ez megy mostmár, nyilván végtelenül irritál, néha ott tartok hogy beközlöm hogy soha bazmeg, vagy valami meghökkentő választ,  de aztán mindig elmondom szépen, halkan ugyanazt, hát lehet most nem leszek udvarias)

Meg vettem még orchidea tápot is, mert az ötből kettő úgy döntött, hogy most fog virágozni.

Boldog birkabőr (juhéj!!!)

A beígért öthéttel szemben már pénteken jön haza az én Katonám!!!

(igen!!! tényleg, én ekkora drámának élem meg a külön töltött időt, szóval örömömben körbe táncoltam a lakást, és most iszom egy pohár bort! Ámen! )

Én, a hős...

Mivel éjjel a hátamat támasztó kispárnára azt hittem, hogy a Zeb, nyilván bokán fostam magam, amikor masszív kaparást hallottam az előszoba felől...  Remegő lábbal a lakást kivilágítva, partvissal a kezembe fedeztem fel, hogy nem patkány van kint, csak ez a mafla gyerek döntött úgy, hogy a törölközőjéből, a kisszőnyegből, meg a fürdő kilépöből fészket épít magának...  Olyan ártatlan fejet vágott, hogy hé mami én csak vackolok, hogy szó szerint hangosan nevettem.
(mondjuk aztán kicsit halkabban viháncoltam amikor még két óra múlva is a plafont bámultam, mert visszaaludni, na az sehogy sem sikerült...)

Megint egyedül...

Az meg úgy volt, hogy pénteken úgy jött haza Katona, hogy éjféltől hat órás készenlétbe vannak... Nyilván örültem nagyon, de azt mondta nem kell izgulni, 17~ig úgysem történik semmi, akkoris 'csak' egy hétre mennek Szolnokra kiképzésre...

Na hát ebből az lett, hogy vasárnap este indultak...(kurvaélet).
Annyira igyekeztem finom ebédet csinálni Neki, hogy borítékolható volt a tragikomédia, a leves sótlan lett, a rántotthús oda kozmált, a rizs szarrá főtt...(Annunciata, próbáltam ahogy írtad, egész biztatóak voltak az előjelek, aztán csak sikerült túlfőzni), a palacsinta olyan vastag lett és kemény, hogy gondolkozás nélkül vágtam ki a kukába... Én ezen a ponton kezdtem el a bőgést, és abba sem hagytam amíg el nem aludtam...

Sírtam mert elmegy... Mert tudom milyen rossz nélküle, sírtam, mert lehet, hogy csak karácsonyra (!!!) jöhetnek haza...
Annyira szeretem, és annyira szeretek vele lenni, vele élni, hogy nélküle már nem... Szeretem ahogy vagyunk, ahogy ketten együtt vagyunk, a közös életünket, a dolgainkat, a szokásainkat...

Na, hát szóval így maradtam én már megint egyedül, vagyis kettesben az én másik imádott szőrös pasimmal, a Zebbel

Annyira cukiN szőrmók...

Mentségemre szóljon, tegnap elvittem fodrászhoz, azóta cicafijúba nyomja!

Cica harc

Hát nyilván én vagyok a hülye, hogy amióta az eszemet tudom, túl komolyan veszem a munkahelyi konfliktusokat, és magasról le kellene szarni az egészet, hiszen dolgozni jár be az ember, nem barátkozni.

Megint áll a bál, igazából nem értem magam, miért lepődök meg, ahol hét nő dolgozik, borítékolható a pletyka, a rosszindulat, a klikkesedés.

Nem szerethet mindenki mindenkit, nem is ezzel van baj, hanem számomra döbbenetes módon felnőtt emberek annyira jellemtelenek, hogy hupililát okádok konkrétan!

Azt hiszem tegnap adtam fel végleg az igazság bajnoka énem, befejeztem... Felesleges, fárasztó, és az esetek többségében én jövök ki szarul belőle... Mert az igazság az ugye kurvára tud fájni...

Innentől a véleményem megvan, de megtartom magamnak... Pedig még egyszer utoljára annyira, de annyira elmondaNám, hogy ezt a most kialakult helyzetet hogyan látom, hogy ki miért és hogyan álszent, és hogy mennyire nem merik felvállalni a véleményüket, és hogy óvodás módon futnak panaszkodni, ahelyett hogy egyenes háttal odaállNának az elé akivel gondjuk van, és felnőtthöz méltóan megbeszélnék... Annyira szívesen elmondaNám, hogy minden történet attól függ ki meséli el, és hogy a gyilkost is megilleti az utolsó szó joga, mégis csak az egyik fél lett meghallgatva... És igen, én ilyen vagyok, hogy ezeket el is mondom, és fel is vállalom, mert ki kell mondanom , mert szétfeszít, ha bennem marad, de most mégis befogom a pofám,  mert nem látom értelmét!

Amúgy nem, nem én állok ennek a konfliktusnak a közepén, még csak érintett sem vagyok benne, de mégis az egekig b@szom fel rajta magam, mert hülye mérleg vagyok, és mert nem bírom az aljas sunyi hátulról támadó embereket.

Halál a májra!

Az elmúlt hat napban annyi gyógyszert vettem be erre a nyavalyára, hogy nem csodálkoztnék ha komolyabb máj károsodásom lenne... Ez egyszerüen hihetetlen!

Tegnap Katona félig viccesen mondta, hogy kábé úgy iszom a teát mintha az életem múlna rajta...

Szerintem most jön az a rész, amikor az immunrendszerem össze szedi magát, mert most már elég!

Büszke Medi!

Annak ellenére, hogy annyira cefet szarul vagyok, hogy a végrendeletem megírásán gondolkozom*, azért megfürdettem a Zebet, rendbe raktam a fürdőt, megitattam a virágaim, főztem ebédet, két félét is, és a konyhát is úgy hagytam magam után, ahogy illik!  Hát azt hiszem erőmön felül teljesítettem. (nyilván mindjárt összeesek)

*mert bazmeg ebbe most vagy haljak bele rögtön azonnal, vagy lőjenek le, csak legyen vége és ne Fájjon már ennyire...