A lázam mértékéről mindent elmond

Hogy ilyeneket küldök Gének

Legyél mindig:

Ágyon kívül töltött percek száma

3..... Szánalmas!

Shit!

Kétszer fél perc alatt sikerült tegnap lebetegednem. De tök komolyan, reggel még semmi bajom nem volt, megváltottam a világot, aztán valahogy hirtelen, a semmiből elkezdett fájni a torkom, fél órával később már a papot akartam hívni. A kezeim, a lábaim, a hátam, de még a bőröm is fájt!
Nyilván alig vártam a hat órát, hogy haza menjek, és amilyen lázzal szétvert éjszakám volt, csak hálát tudok adni a zuniverzumnak, hogy ma Szabis vagyok...
Egyenlőre kettő percre bírtam elhagyni az ágyat, amíg megpróbáltam inni egy kávét meg elszívni egy cigit, hát egyik sem jött össze azóta sem... Üljleegyes!

Bevettem az összes itthon található gyógyszert és várom (a megváltó halált) hogy beüssön a paracetamol áldásos hatása...

Tiktak!

Délben állítottam át az órát, így elkészül az ebéd délre!

Szuperképesség

Szóval ha választhatnék egy szuperképességet, akkor az tuti a tökéletes rizs elkészítésének képessége lenne...

Én már próbáltam mindent, mindenhogy, de konkrétan annyira tehetségtelen vagyok, hogy a zacskós gyors rizsem is szar...

Naiv vagyok, üssetek!!!

Igen, én még ennyi idősen is elhiszem, ha rám mosolyogsz, és azt jelzed felém, hogy a barátom vagy, akkor az azt jelenti, hogy a barátom vagy!!!

Igen, én még ennyi idősen is azt feltételezem, hogy felnőtt emberek között az úgy működik, ha valami bajom van, odamegyek, és szólok, és megbeszéljük...

...én ezt már annyiszor megbeszéltem magammal, és mégis képes vagyok újra meg újra bele sétálni ebbe a szarba, és elhinni, hogy emberek nem csinálják azt, hogy az arcodba jópofiznak, aztán a hátad mögött habzó szájjal kígyót békát kiabálnak rád ... De! bazmeg!  Csinálják!!! Felnőtt emberek....

Én így emlékezem

Van egy hölgy, Balogh Márta.... Tíz hónappal ezelőtt magához vett egy szeméttelepre kidobott kiskutyát.

Egy kiskutyát, akiről már mindenki lemondott... Sovány volt, vak, és nagyon beteg. Az orvosok is csak pár napot adtak a kis Mirának...

Márta felkarolta, szerette, gyógyította, és kárpótolta minden rosszért, ami csak szegényt érte...

Mira életét, történetét, mindennapjait követhettük nyomon a Mira mesékben... Mesék egy kiskutyáról, egy angyalarcú kisfiúról... Gyönyörű könnyes mesék voltak... Mira gyógyszere Márta volt, és Mártáé Mira.

A sok sok szenvedés után tíz hónap feltétel nélküli szeretetet kapott Mirike...

Szombaton sok százan búcsúzotak el a vak kiskutyától és a gyönyörű Mira meséktöl.

Én itt, így búcsúzok, és köszönöm Mártának azt amit tett, köszönöm a meséket, az emberséget, és azt, hogy mindezt megosztotta velünk.

Lustaság fél egészség...

Hát szóval az van, hogy mostanában elég lusták vagyunk...

Igazából az időjárás nem túl sok kinti programnak kedvez, és mi ezt annyira nem is bánjuk... Mert mennyire jó már munka után bekuckózni, meleg (forraltbort) teát inni, semmit nem csinálni, beszélgetni, vagy neki esni a vadiúj 1000 darabos puzzle~nak!!!

Igazából én ezt most nagyon élvezem, egy kis csend, egy kis nyugi, hát engem ez most maximálisan kielégít!

Éljen a lustaság!!!  De tényleg!

Murphy szeret engem! (not)

Ez a hónap egy olyan hónap, amikor a kötelezőkön kívül nem nagyon terveztem bármi kiadást, mert ugye ház szigetelés (erről külön poszt lesz), és egyéb nyalánkságok...

Ez a hónap egy olyan hónap, amikor egyszerre fogyott el az arckrémem, az alapozóm, a szempillaspirál is a végét járja, és a parfümöm is vészesen fogy...

Ünnepélyesen fogadom!

Hogy soha, de soha a büdös életbe nem megyek lakógyűlésre többet...

Forraltbor szezON!

Bevacakolós hétvége!!!

Hát... Mondjuk én ezt most nagyon élvezem!  Végre együtt vagyunk, és bevacakoltuk magunkat egy puha pléd alá, mint két kis tök... :)

Nagyon jó, hogy újra itthon van velem!

Végre!!!!!

Jön haza az én Katonám!!!!!!!!

Szerintem...

Néha elég kevés választja el a jópofa beszólást és a bunkóságot... És én alapból értem és szeretem is a viccet, meg a humort... De amikor a sokadik poén van elsütve a káromra, és még mindig én igyekszem jófej lenni, és négyszemközt megbeszélni a dolgot, és azt kapom az arcomba, hogy túl érzékeny vagyok... Nnna!!!  Akkor robbanok... Szerintem jogom van eldönteni, hogy mi az ami belefér, és mi az ami túl lép egy határt...
És igen, ez alapján amit leírtam, tényleg úgy tűnhet, hogy túl érzékeny vagyok, de elég hosszú sztori van mögötte, hetek óta tartó keverés, úgy néz ki most untam meg, a drága hölgynek van mégegy utolsó dobása, aztán én befejeztem.

Fszmt!

Nnna!!!  Hát amit én itt három napig építgettem, azt sikerült egy fél perc alatt lerombolni... Egy fél mondattal kérem szépen...

És akkor most engedélyt adok magamnak (egy pohár borra) duzzogni!
Sőt, lehet, hogy sírni is fogok! Mert mér ne! 

Nekem ma ősz volt :)

Nagyon jól éreztem ma magam, a csendemmel.

Cukiskodtunk Katonával, és küldtem képet arról, hogyan takarítok, Ő meg arról, hogyan építi a kerítést.

Sétáltunk derékleszakadósat a Zebbel, ettem szörnyű zacskós levest, és még mindig van egy csomó időm pihenni.

Eszembe jutott

Eszembe jutott, amikor megtaláltuk a tesómmal azt a sárga kis dobozt, amibe Apu és anyu levelei voltak, abból az időböl, amikor Apu katona volt.

Akkor még két~három év volt a kötelező sorkatonaság. És emlékszem, amikor először olvastuk a leveleket, ha nem ismertem volna Apu kézírását, hát el sem hiszem, hogy azokat a sorokat Ő írta... Az én Apum nem volt az a kifejezetten romantikus lélek, ha szépet akart nekünk mondani, akkor úgy kezdte a mondatot, hogy 'tökorrú'... :)

(nagyjából akkor bocsájtottam meg nekik mindent, amikor ezeket a leveleket olvastam... Mert rájöttem, hogy mennyire nagyon szerették egymás, és hogy mennyire nagyon nem úgy tervezték, ahogy végül történtek a dolgok )

Én próbálok nem nyünnyögni mások előtt, hogy mennyire nagyon hiányzik az én Katonám, igyekszem a blogon is visszafogni magam, pedig annyi mindent tudnék írni, de most, hogy eszembe jutott az a sárga kis doboz a levelekkel, azon gondolkozom, hogy igazából mennyire nehéz lehetett ez akkoriban... Gondolj bele, nem volt okostelefon, Viber, fb, messenger... Csak ezek a levelek...
Arra gondolok, hogy Anyu vajon mennyire nagyon várta minden nap a postást, hogy Apu lelkesen válaszolt és nyilván vért izzadt, hogy minden levélben ennyire szépen leírja, mennyire nagyon szereti Anyut...

Ehhez képest én itt 2015ben egy mázlistának érezhetném magam...mégis kevés...

Egyenlőre a mai nap is oké!

Sikerült brutál sokáig (8 óra) aludni, és hát igen, rögtön másképp nézek így mindenre. Ittam egy kávét, le vittem a Zebet, és bár a terv az volt, hogy a piacon vásárolok be, mégis a tesco felé vettem az irányt.
Katona véletlenül elvitte a bicó kulcsát, úgyhogy kénytelen voltam gyalog neki indulni, végülis útközben rájöttem, hogy zenével a fülembe nincs az a távolság, amit nem tudnék megtenni.

Eredetileg csak valami ebédnek valóért indultam, de aztán sütött a nap, Kellemes meleg volt, a playlist is pont el lett találva, és akkor én már tudtam, hogy kell vennem magamnak valamit, valami kis 'jutalmat'.

Általában ilyenkor van az, hogy semmi nekem tetszőt nem találok, és kínomba veszek egy újabb szobanövényt (Katona legnagyobb örömére...nyilván), de most találtam szuper kerámia párologtatót, ügyesen a radiátorra lehet akasztani, víz, pár csepp illóolaj, és kész... Azon túl, hogy végre lesz egy olyan fűtési szezon, amikor nem fáj az orrom a száraz levegőtől, még szép is.
Aztán ha már tesco, ott van mellette a jysk, anyám hogy én most mennyi pénzt el tudtam volna ott költeni... Olyan jó kis akciók vannak... Végül beértem egy kenyeres kosárral, mert a régi már elég viharvert volt, meg egy pici csomózott szőnyeggel, aminek mondjuk még nincsen helye, de rakom ide, rakom oda, aztán valahol majd csak jó lesz.

Vettem plussz zsemlét, így hazafelé még kacsákat is etettem, és most, hogy hazaértem még mindig nem vagyok elég fáradt, szóval takarítok, és holnap már csak a láblógatás marad.

Tudtam én hogy kell nekem ez a három nap...!

Chill

Embermentes napot tartottam, jelentem máris sokkal jobban vagyok.  Biztos ami tuti alapon holnap ráduplázok, igyekszem sokat és mélyen aludni, pihenni, lazulni, zenét hallgatni, és szerintem hétfő reggelre visszatér a csííí...

Ma volt a nap...

amikor kopaszra borotváltam a legjobb barátnőm fejét...

Amikor először rakta fel, ahogy ő fogalmaz, az új haját....

Én ebbe most egy kicsit bele haltam...