Egy kis figyelmet kérNÉK!

~elegem van!!!!!

KÖSZÖN(ném)ÖM !

És ez nem vicc...

Ha négy percen belül elalszok, akkor talán túl élem a holnapot hét órával...

Unokahugom szerint nekem ez kell...

Az a baj, hogy nem jön le...

Miután a csillámtetkó őrület kisunokahugomat is elérte, az utóbbi napokban lelkesen gyártottam neki, a rózsaszín pillangókat, a hello kittyket meg mindenféle cuki dolgot. Gyakorlatilag alig volt a gyereken csillámpor mentes rész (az anyja legnagyobb örömére, nyilván)

Mivel a csillámtetkó készítés elég körülményes, és gyakorlatilag az egész lakás csillámporban úszik, kitaláltam a tutit, jöhet az egyszerubb verzió... Hát sajnos én sem úsztam meg... És amíg a csillámtetkó babaolajjal le jön, ez még körömkefével sem... Hát így jártam...

Mert megérdemlem!

Gyilkos héten vagyok túl, fizikailag és lelkileg is sok volt...

Túl kell élnem, hogy nincs itthon Katona. Mi ennyi időt még soha nem töltöttünk külön, a maximum, két nap volt. Nem tudunk kommunikálni sem rendesen, mert vagy rááll a horvát hálózatra a telefonja, vagy nincs lefedettség, vagy lemerül a telefonja, és amikor visszaérnek a szállásra akkor nyolcvanan osztoznak egy nyamvadt konnektoron, szóval pár üzi, jó esetben egy pár perces hívás... És így ennyi...  Közbe nyílván a szívem szakad meg, hogy hideg van esik az eső, fáradt, alig eszik... Hát hagyjuk.

Aztán a munkahelyen is van mindenféle ármány, hát ezt hosszú lenne leírni, talán majd egyszer, a lényeg hogy megint a rohadt nagy szívem miatt szopok... Mert én mindig, mindenkinek segíteni akarok, meg jót, meg világbékét, aztán a végén nyilván mindig én baszok rá...  És igen, Rosszul esik, próbálom nem mutatni, én vagyok a fasza csaj kifelé, közbe minden nap összeomlok kicsit, gyomorideggel megyek be, már nem kérdezek, mert félek hogy mégvalami kiderül...

Lényeg a lényeg, hogy holnap egy pihenős, lazítós, pihepuha takarós, illóolajos, illatos teát ivós, semmit nem csinálós napot tartok a Zebbel, mert most tényleg azt érzem, hogy én ezt most megérdemlem! Kell!!!

Dzsángó elszabadult...

Pom~pom

Hosszú nap ~fáradt lélek...

Most kicsit pianoba jön a yolo, és most nagyon elszomorít ... Hát... Nagyjából minden... Ha félre teszem, hogy Katona nincs velem, és miért nincs velem, még akkor is sok(nak tűnik) minden...
Hogy bántják a legjobb barátnőm, amikor így is kúrogatja az élet, és pont azzal bántják ami neki most nagyon nehéz... És kötelességemnek érzem, hogy megvédjem, mert az igazságtalanságot nagyon rosszul tolerálOM!

Az elmúlt két hét nagyon megviselt a munkahelyen... Rengeteget kaptam... Ha kellett, ha nem... Tegnapig álltam a sarat, de elég lett, magamhoz képest kurva visszafogottan jeleztem, hogy itt állj és ne tovább. Ennek eredményeként ma beszéltünk hosszan és sokat a főnökkel, és igazából kurvára nagyot nőtt a szemembe amiért beismerte, hogy szándékosan gonosz volt velem, hogy bántani akart, hogy elmondhattam ami két hete szorít itt bent, és hogy bocsánatot kért... Amire egyébként nem volt szükség, én értem őt is... Annyit kértem, hogy soha többet ne hagyjuk hogy idáig fajuljon a dolog, inkább beszéljük át időben...  Most egy emberi oldalát mutatta, őszintének tűnt, és nekem ez többet jelentett bármilyen bocsánatkérésnél.

Rosszul működnek a dolgok, nem tudom átbillenteni, és így egyre nehezebbek a napok, utálom hogy ilyen a kedvem, a hangulatOM, mert magamnak nehezítem meg, mégsem megy...

Nyilván a hét mélypontja az pénteken lesz... Kurva vidám szülinapnak nézek elébe,  mondanám hogy majd jól leiszom magam, de még ezt sem tehetem, mert másnap dolgozok...

És annyira nagyon jól esik most sírni, érzem hogy könnyebb vagyok tőle,  szóval terápiás jelleggel sírok még tíz percet, aztán gyorsan alszok, mert nagyon korán kelek...

Boldog majdnem 24 óra...

Az úgy történt, hogy éjjel arra keltem, hogy valaki matat a bejárati ajtónál... A Zeb őrző~védő temperamentumáról csak annyit, hogy kábé kétszer fél perc alatt spurizott be az ágy alá... Én meg ott ültem az ágyba, és ilyenek futottak át az agyamon, hogy mekkora hülye egy betörő az aki a negyedikre jön rabolni, meg hogy van e annyi időm, hogy átszaladjak a másik szobába a gázspray~ért... Ezt végül nem vállaltam be, mert full pucér voltam, mondom ha bejön a betörő itt rohangálok meztelen, hát azért ezt mégsem ... Közbe már a zárat hallottam elfordulni, sportszelet a bugyiba, erre belép az ajtón az én Katonám !!! (éjjel háromnegyed egykor...) annyira remegett a lábam, hogy szó szerint úgy estem be a nyakába, de annyira nagyon örültem hogy azt így leírni nem tudom!

Kiderült, hogy (megcselekedték amit megkövetelt a haza)  ki vonták az ő századukat a hadműveletből, ezért haza jöhettek.
Szegény olyan fáradt meg gyűrött meg szőrös volt, hogy ilyennek még én nem is láttam. Gyorsan bedugtam az ágyba, hát nem kellett elringatni, aztán miután alább hagyott a remegés én is vissza aludtam!
Reggel nyilván kipattantam az ágyból, hogy én aztán olyan ebédet főzök neki hogy ihaj.. Nehezítő tényező, hogy a hűtőbe két dolog volt (hideg, meg rács), vasárnap van bolt az nem igazán van nyitva, végül egy elég fullos carbonarat sikerült össze dobni! 
Hagytam volna aludni de jött a telefon, hogy hatórás készenlét van, ez azt jelenti ha hívják hat órán belül a laktanyájába kell lenni. Gondoltam ez csak valami vicc, és mivel utána nem telefonáltak nyugodtan telt el a nap.
Nyugodtan ettünk, mesélt sokat, sokszor olyat amitől az én torkom folytogatta a sírás, pihentünk, bújtunk és örültünk egymásnak.
Aztán fél órája csörgött a telefon és rögtön tudtam hogy ez azt jelenti menni kell, és hát menni kellett...  És most itt ülök. Írom ezt és kurvára bőgök...

Csinálok egy olyan napot..

Amikor nem frissítgetem a mindenféle hírportálokat (kettő) tíz percenként, amikor nem nézek hatmilliószor a telefonra, hogy írt e Katona, hanem kicsit rendbe teszem magam, a lakást, megfürdetem a Zebet (elveszítve ezzel pár órára a barátságát), aztán elmegyek és (leiszom magam) megköszöntöm a kisunokahugom.

Egyébként nem, nincs jó kedvem, és ideges vagyok, és rohadtul nem találom a helyem, de nem fogom hagyni hogy lenyomjon ez az egész

Korán keltem

Hol az arany?

(oké, egy erős kávéval is megelégszem...)

Nekem van a legdrágább barátnőm a világon

És ilyen képeket küld nekem! 

Történik éppen...

Imádom, ahogy megnyugtat

Éjjel egy körül írt egy üzenetet:

~nyugi jól vagyok, minden rendben, ettem, reggel kaptunk két* szendvicset, szeretlek!!!

*wtf??????

News

Helyszíni tudósítónk jelenti az ágyból, hogy egy bevándorló épp ezekben a pillanatokban foglalta el a szomszédos párnát.
Egyenlőre békés magatartást tanúsít, miután pár kört tett saját tengelye körül, kényelmesen elhelyezkedett a fent említett párnán, feltételezhetően alvási szándékkal...
A szó a stúdióé!

(téve kikapcs, bor vissza a hűtőbe... )

Szeret a Zeb!

A kis hülye annyira érzi, hogy engem most szeretni kell, hogy amikor nem az ajtóban sír Katona után akkor vagy éppen bohóckodik, vagy bújik nagyon, vagy ossza a puszikat! Miközben ezt írom, épp a hasamon fekszik, és csak akkor emeli fel a fejét amikor ad egy puszit!  Annyira nagyon szeretem!

Nem nagyon vannak szavak...

Nehéz a katona'feleség' élete...

Az én Katonám..

Az én  Katonámnak nemcsak a 'fedő neve ' katona, és az én Katonám úgy néz ki holnap megy a határhoz... Ezért én most magamhoz vételezek némi bort...

Éskész!

Színezd újra!

Jó, hát nem a Titkos kert, de gyönyörű!!!

(már csak időt kell szereznem...)

VedDMeg!!!

Évek óta tartó DM~be járás után felfedeztem, hogy van egy egész sor bio cuccuk...(üljleegyes).
Ezért ma vettem kókusztejet, és olyan isteni thai levest* rittyentettem, hogy ihaj, meg aztán Katonát is megleptem A osztályos juharsziruppal**, szóval (az epémen kívül) mindenki boldog!

*hát igen, azt elfelejtettem, hogy utoljára akkor ettem, amikor még volt epém, ami azért jelentősen megkönnyítette a kókusztej megemésztését, úgyhogy gyakorlatilag úgy érzem magam mint egy lakodalmas kutya...

**két éve hallgatom tőle, hogy amikor afganisztánban volt misszióba, mindig az amerikai katonákkal reggelizett, mert ők kaptak juharszirupos amerikai palacsintát, és hogy hű meg ha, szóval szirup már van, már csak egy fasza palacsinta recept hiányzik, és hát gyerekek látni kellett volna az arcát amikor mutattam neki a kis üvegcsét (ami alig volt drágább, mint egy kisebb afrikai ország éves költségvetése...)

Stresszelős

Nehezemre esik mostanában koncentrálni úgy egyáltalán bármire...  Aztán éjjel többször megébredek, és azon kattogok, hogy jól csináltam e a dolgokat, vagy hogy mi lesz a következő, amit meg kell oldani... Így meg persze rohadtul nem pihenem ki magam, aminek folyamányaként megint nem tudok koncentrálni...  És akkor ez így ördögi kör...
És igazából tudom, hogy nem kellene ennyire komolyan venni a dolgokat, kicsit lazábban is működnek ezek, sőt még jobban is, de ha egyszer ennyire hülye vagyok!?
Nyilván ha így folytatom sikeresen bele fogok futni valami  bakiba, de egyenlőre még nem sikerült megbeszélni magammal, hogy nyugi van és minden oké!

Hétfő

Hát a múltheti motiváció, meg lelkesedés úgy néz ki alább hagyott... Oké, hát most keltem, hétfő van, és még a kávém se ittam meg, mégis mitől lennék még motivált?

Valami irtó rosszat álmodtam, nem emlékszem konkrétan, csak gombóccal a gyomromban keltem, hát így mindennel együtt nincs túl sok kedvem a mai naphoz egyenlőre.

Leviszem sétálni a Zebet, magamhoz térek és próbálom nem végig duzzogni a napot!

Hát így

A Zeb szemét nézd... Totál lemondás és reménytelenség, itt bizony fürdés lesz (akkor is, ha háromszor szedtem ki különböző bútorok alól, és akkor is a karmát macska módon a vállamba mélyeszti)
Kishülye!!!

Peace

Abból is látszik, hogy békében vagyok magammal, hogy amikor délelőtt leugrottam, venni ezt~azt semmi csiribiri szar nem landolt a kosárban, pedig voltam pár helyen.