A Zuniverzum meg igazán kegyes hozzám

És nem akarja, hogy a szabadságom holmi hétköznapi takarítással teljen...
Jó, hát igazából én sem, de arra gondoltam, hogy két nap alatt kinyalom a lakást, és akkor lelkiismike furka nélkül lehet majd lazulni.
De ha a zuniverzum küldi a jeleket, nekem ezt bizony el kell fogadni... Tegnap víz nem volt a lakásba, ma meg áram (kíváncsian várom a holnapot ~nem), persze ezek nélkül is lehet ezt~azt csinálni, de nem akarom én megerőszakolni a dolgok rendjét!
Mondjuk egész rendesen unatkozok, mert nyilván amikor én ráérek, mindenki más dolgozik, meg ügyintéz stb. Hát a szociális életem sem ezen a héten fogom fellendítEni... Szóval egyenlőre az tölti ki a napjaim, hogy reggel kurva komótosan iszok egy kávét, sétálunk egy derékleszakadósat a Zebbel, leugrok a boltba, főzök valamit az én Katonámnak, várom haza (hogy megegye amit főztem), le visszük együtt a Zebet, aztán pihenünk... Aha, kicsit kevés az inger, valahogy mégis jó most így.

Ebéd

~Baby, neked van bent tányérod, vagy dobozból eszel, mint az ááállatok???!

~hangosanröhög

Szabadság, szeretem!

Hétfő reggel, majdnem kilenc óra, és én még mindig ágyban vagyok... Ez már magában is egy csoda, de ha belegondolok, hogy még hét egész napig szabadságon vagyok, hát fantasztikus!

Igazából kábé egy fél órája azon gondolkozom, hogy mivel is töltsem a nyakamba szakadt időt, egyenlőre úgy néz ki, ma takarítani fogok, hogy később lelkiismike furka nélkül lazíthassak!

A kinti hőmérséklet végre az én barátom, sőt éjjel már olyan is volt, hogy magamra húztam a pihepuha plédem, és hát ez fantasztikus,  de tényleg

A pillanat

Amikor állok az ablakba, nézem a sötét felhőket, és mondom nekik, hogy gyere~gyere!!!

Minden

Hosszú poszt következik, amiben elégedetlenkedek minden szarért, de alapjáraton kerek ám minden!

Katonával volt egy nagyon komoly beszélgetésünk, ami tényleg igazán dráma volt, aztán a végén arra jutottunk, hogy nagyon szeretjük egymást, és hogy mi együtt akarunk lenni, de változni, változtatni mindkettőnknek kell, mert hát igen jönnek elő olyan dolgok amik meglepőek számunkra, talán azért most mert gyakorlatilag az első naptól együtt lakunk, és egy darabig tök természetes volt, hogy össze kell szokni meg csiszolódni, hogy mindkettőnknek vannak hülye dolgai, és talán azt hittük hogy már tudjuk egymást, és most mégis jöttek új dolgok, reakciók és kicsit wtf módon néztünk egymásra, hogy most miért?
Kiderült, hogy Katona ilyen hülye feszkósan kezeli azt, ha kettőnél több problémát kell megoldani, és az is hogy tudatosítani kell benne , hogy hát hello, nem vagy egyedül, megoldjuk! Ketten!!!
Nekem meg a hülye mindenbe mindent képzelős sárkány gént kell kiirtani magamból... Jó hát mindent túlgondoló hülye mérleg vagyok, plussz az előéletem tekintetében nem nagyon kell meglepődni, hogy bizalmatlan vagyok , plussz amióta abbahagytam a gyógyszereket, és nem járok a pszichonénihez egy~két dolog újra felerősödött.
Kezelhető mértékben, de azért néha nem leányálom! A múlt még mindig nehéz, már nem fáj, de néha nagyon szar szembesülni tényekkel, képekkel, bevillanó emlékekkel. És nem hiszem, hogy az a jó megoldás, hogy úgy csinálok mintha soha nem történt volna meg az egész, de eddig ez jött be a legjobban!  No mindegy!

Aztán van régi volt barátnő, aki anno akkorát rúgott belém, hogy a fal adta a másikat, ő időnként fel tűnik újra, bejelöl facebook~on, én nem igazolom vissza, aztán újra bejelöl, én újra elutasítom, ezt eljátszuk párszor, aztán csend!
Na most vele meg az van, hogy az én körmösömhöz jár, aki amúgy a munkatársam is, és folyamatosan faggatja rólam. Így történt ez a héten is, aztán amikor a körmös csajsziból már megint nem sikerült semmit kiszedni, hisztibe kezdett és elhordott mindennek, válogatott gonoszságokat mondott rólam, és bazmeg annyira büszke voltam magamra, hogy arcizmom se rándult a sztori hallatán , hogy azt elmondani nem tudom, erre reggel megint bejelölt fb~on...  És hirtelen nagyon viszketett a tenyerem (hogy pofán basszam), hogy írjak neki, de nagyobb büntetés neki az, hogy semmiféle reakciót nem sikerül belőlem kiváltania. Bánt a dolog valahol nagyon ~nagyon mélyen, mert tényleg igazán jó barátok voltunk, nagyon sok szörnyű dolgon segítettük át egymást, mindig mindenben számíthattunk egymásra, de nagyon elment a dolog..

A sokadik dolog a héten pedig az, hogy kurva gyorsan le kell dobnom egy ötöst.... A héten már hárman mondták, hogy hát de jóóól nézel ki anyám!!!  Hát... Tartok itthon tükröt, látom én is, de most megérett az elhatározás, hogy ez így nem jól van.
Igazából a műtét óta fel van borulva az emésztésem, ami vagy helyre áll, vagy nem, de már csak emiatt is jobban kellene figyelnem mit és mennyit eszek, meg hát ugye március óta a pékségbe dolgozom, ott az a sok finom illatos péksüti, meg minden csodaság,  és hát ki tud ellenállni.  Hát a kettő együttesen elég volt ehhez az öt kilóhoz !
Na jó nem úgy kell elképzelni, hogy bálna vagyok , de pont annyi van rajtam amitol már nem érzem jól magam a bőrömbe, szóval tegnaptól ügyesen okosan eszek, aztán ha alább hagy ez a meleg (na erről már nem is panaszkodok) jöhet valami kis mozgás!

Nem tudom

A tegnaptól csak egy kis nyugalmat vártam, persze ki nem szarja le én mit akarok. ..
A reggeli harmadik üzeneténél belém állt, próbáltam a lehető legnagyobb önuralommal inkább vissza sem írni, hogy majd abból legalább nem lesz baj, ez meg persze a sokadik üzenet után nem ment, oda vissza pár sor, és hirtelen csak azt vettem észre, hogy olyan méltatlan dolgokat vágunk egymás fejéhez, hogy az már nem csak hogy piti, de erősen szánalmas is... És akkor én nagyon sírtam, és nem akartam, hogy többet írjon, mert fáj,és ennél á csend is jobb, és akkor már nem válaszoltam inkább.
Dolgozni viszont akkor is kell, ha az ember épp nincs a toppon, mindenféle kommentár nélkül kértem a lányokat, hogy had legyek hátul,  nem kellene ilyenkor emberekkel bánnom, mert nem lesz jó vége... Így telt el a délután, nagy csendben, én pedig nem tudtam mi lesz este... 'haza' menjek, vagy csak szedjem össze á Zebet meg pár fontos dolgot és tűnjek el, hogy ne tudjuk egymást bántani..?
'haza' mentem pár semmit mondó szóért , és belém mártott késekért..  Épp főzött... Magának... Az enyém nem kellett neki... A hétvégi keresztelőre viszont jelezte hogy jön velem... (???) én meg inkább csak aludni akartam, nem vele és nem ott, kihoztam a nappaliba a kis motyóm, és próbáltam nem bőgni közbe. Végül ő is kint aludt, de nem mellettem , csak úgy itt...  Reggel egy fejbúbra adott puszival hagyott itt... Azt hiszem értek mindent!

Majdnem szakítás

Végül éjjel haza jöttem. Hogy megbeszéljük. Azt akartam tudni, hogy szeret e még. És a biztos reakció amit vártam tőle nehezen jött... Amit én borítékoltam nem is volt egyértelmű...
És akkor összeomlottam... Hiába kértem mondja ki hogy vége, nem tette, pedig azt éreztem így akarja. Többször elindultam, hogy akkor én elmegyek, úgy hogy azon imádkoztam magamba, hogy ne engedje.
És nem engedte, de nem úgy ahogy én hittem, hogy vissza tart...
Láttam, hogy hosszú hetek után érti, hogy miről beszélek, de nem voltam és nem is vagyok biztos benne, hogy tud és akar tenni érte. Menni akartam, hogy lássam fél e attól, hogy elveszit, és maradni egyszerre, mert szeretem.
Maradtam... Meddig?  Nem tudom... Az észhez térítő vitából hatalmas veszekedés lett, és talán ki is derül hogy nem lehet megmenteni minket... Kurva vékony pallón táncolunk... Vele, nála én ezt még soha nem éreztem!

Fordítva elsülő fegyverek

Én tényleg próbálok tanulni a hibákból... Próbálom sokkal jobban kezelni a problémákat... Próbálok megértő lenni... Tűrni, nyelni, megoldani, jófej lenni, okos 'politikus' lenni stb~stb~stb.

De bazmeg én is ember vagyok, az én türelmem sem véges és az én idegeim sincsenek hajókötélből... És nem bazmeg, ha valamit megtanultam abból a kibaszott kilenc évből, az az, hogy velem nem lehet így bánni, és soha többé senkinek nem engedem, hogy akárhogy is bántson!! Se így, se úgy!!
Elmondtam mi bánt nem egyszer, megbeszéltük nem kétszer... De ahelyett hogy javult volna bármi, csak jöttek sorba a nyakamba borított szaros vödrök! Nem bírom tovább!  Ember vagyok!!!  Nő vagyok!