Remek...

Katona napok óta totál feszkós volt, a munkahely váltás miatt, amit én tök megértek, nálam nemrég volt ugyanez, ráadásul az utolsó hajrában úgy nézett ki a dolog, hogy össze sem jön, és akkor csúszik minden egy évet. Ezért, amikor csütörtökön, az utolsó előtti napon szóltak, hogy oké a dolog, nyilván mind a ketten alaposan megkönnyebbültünk!

Tegnap kezdett, tök cukin izgult, én meg egész nap küldtem neki a pozitív üzeneteket, meg leszerveztem hétvégére egy kis ottalvós balatoni pihenést, mert megérdemeljük...

Konkrétan olyan idegbajosan jött haza, hogy az első fél órában csak néztem, hogy most mégis mi van, de próbáltam belazítani, aztán amikor minden próbálkozás teljes kudarcba fulladt, és ott tartottunk, hogy már velem volt bunkó, hát egyszerüen feladtam.... Iszonyat rosszul esett, hogy napok óta elviselem az elbaszott kedvét, és próbálom lazítani, és a végén még én vagyok a rossz, gondoltam hagyom a francba megnyugodtni, és félre vonulok, mert ne rajtam vezesse le, erre bazmeg megsértődik, hogy nem foglalkozom vele... Na így történt, hogy a tegnap este nagy részét külön szobában töltöttük, és az is, hogy a hétvégéről egy kurva szót nem szóltam, mert minek...?

Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bánt a dolog, mert én sok dolgot megértek, ez mondjuk pont nincs közte...

És igen, kurvára nyomaszt az is, hogy már megint veszekedtünk, mert mostanában túl sokszor fordul ez elő...

Hangosanröhög

Előzmény:
Katona a konyhában káromkodik, én a fürdőbe röhögök.

Katona: miért nevetsz?
Én: mert tudom, miért káromkodsz!
Katona: ???
Én: mert nő vagyok*...
Katona: hangosanröhög

*nem nyomtam össze az üdítős flakont és úgy dobtam ki, amitől Katona amúgy a falra mászik

Laza C

Koppenhága óta nem ettem lazacot, ezért tegnap amikor megláttam a tescoba, rögtön szomorú kiskutya szemekkel néztem Katonára, hogy én ezt most akarom.
És igaz, hogy soha nem én készítettem el, én mindig csak a készet láttam, ettem, de nem gondoltam hogy meghaladja a képességeim... Főleg, hogy tegnap este egy órát bújtam a netet, hogyan lehet a legtökéletesebben elkészíteni.
És esküszöm gyerekek mindent úgy csináltam, ahogy meg van irva, megmostam, alaposan leitattam róla a nedvességet, olívaolajat és vajat használtam, és citromot is úgy és annyit, amennyi kell, a bőrös felét sütöttem először stb... Hát baszki... Ezt a szart... Most vagy az van, hogy az idő megszépítette az emlékeim, vagy kurvára elbasztam valamit, de súrolta az ehetetlenség határát... Azt hiszem erre szokták mondani, hogy kár volt az edényt összepiszkolni egyáltalán...
A Zeb, aki egy hitelesített zabagép, egy prüszkölés kíséretében szaladt el amikor megkínáltam... Szóval az én lazacom bizony a kukában landolt... Tök csalódott vagyok... Úgy vágytam rá... Hát lazac helyett marad a jól bevált borsófőzelék...

Igazságérzet....

Na ez az, ami nekem az átlagnál is jobban fejlett van...

Az van, hogy egy ideje elég nyilvánvalóan nyár van, és bár van kivel, van hova, valószínűleg ez lesz az a nyár amikor kurvára sehová nem megyünk... Nyilván én legbelül még reménykedek, hátha egy nyamvadt hosszú hétvége azért összejön nekünk is...

Ennek ellenére, vagy pont ezért most rohadtul háborog a lelkem, mert az van, hogy megkaptuk a nyári beosztást, és habzó szájjal vettem tudomásul, hogy amíg mindenki kapott egy teljes hét szabit, valaki dupla hétvégével kilenc napot is, nekem sikerült kettő (!!!) darab szabad napot kiírni...
Ahhoz, hogy mindenki el tudjon menni, az kell hogy négy ember köztes (segítő) nélkül maradjon... Extra szopás, de mindenki úgy van vele, hogy szopok egy kicsit másért, ők is szopni fognak amikor én nem leszek... A torkosborz az viszont én leszek mert én hét~kilenc napokat szopok másért, más értem kettőt fog... Azt is halál kipihenten teszi majd....
Értem én, hogy én mentem utoljára, és hogy a régi dolgozó részesüljön már némi előnyben, de azért a kurva életbe, én is végig nyomtam ezt az évet Szabi nélkül, és hát ne felejtsük el, hogy ez egy pékség, ahol amikor kint 36 fok van, hátul a sütő mellett 50... És én mindenki helyett dolgozok és így az év felénél én is fáradt vagyok, ez a geci meleg meg duplán kiszívja az embert...
Szóval én tényleg szeretem az új helyem, de az igazságtalanságot nem... Ennek folyományaként a pofám sem tudom és nem is akarom befogni, holnap borítom a bilit, mert ezt így nem nyelem le...

Hiszti

Hivatalosan is kijelenthetem, hogy utálom a nyarat.... Egyrészről tudatosult bennem amikor átpakoltam a szekrényem, hogy nincs egy kurva göncöm se, illetve ami van, ahhoz meg cipőm/ papucsom nincs, sőt a ruhaboltokban sem lehet kapni semmit, de tényleg... Tetézi a bajt, hogy jövő hónapban keresztelőre is megyünk, nyilván erre az alkalomra megfelelő puhám meg pláne nincs....

Másrészről az egész kurva nyár úgy fog elmenni, hogy nem jutunk el sehová, mert vagy én dolgozok vagy Katona, vagy mind a ketten.... Tök örültem hogy van nyaraló, juhé Almádi meg Balaton és hű meg ha... Egyetlenegy kurva hétvégét nem tudunk összehozni.... Mondjuk végülis tökmindegy mert ha tudnánk menni sem lenne mit feltennem.... Kurvaélet....

Amúgy Katona tortája meg kurva jól sikerült

Megismertem a tulajt...

Az meg úgy történt, hogy nekem sokat meséltek már a lányok, hogy a tulaj ilyen ~olyan (faszkalap szinonímái), de két és fél hónap alatt nem találkoztam vele.

Aztán az úgy volt, hogy pont nagyon nem volt vevő, én meg már nagyon rá akartam gyújtani, és ahogy kiléptem a hátsó bejáraton, látom, hogy egy hülye kis köcsög épp a gazdasági bejárat előtt akarja leparkolni az X5~ét.... Nem túl kedvesen szóltam neki, hogy lesz szíves átállni a full üres parkolóba, mert itt bizony nem hagyhatja a kocsit, amikoris a kis köcsög kurva magas lórol bekérdezett, hogy tudom e, hogy ki ő... (nem tudtam...) gondoltam ez a szokásos menő duma lesz, hogy ő az ilyen ~ olyan kapdbefaszom ember...hát jól sejted, ő volt a tulaj... Miután ilyen szimpatikus keretek között megismertük egymást bejött, és természetesen lefikázott mindent, bele kötött mindenbe, aztán ahogy jött, úgy ment...
Bruttó kettő perc múlva hívott a területi képviselőnk, hogy elég ügyesen játszok az állásommal... Én meg akkor már kurvára röhögtem az egészen, mert ez a sztori annyira én vagyok... Végül nem rúgtak ki (még), mondjuk a próbaidőm a héten jár le, hát maximum én leszek az első a pékség történetében, aki hirtelen halált hal az első három hónap után...

A nap sikerélménye

Tudok cérnával tortalapot kettévágni!!!!