És nyilván a három napja tartó betegség sem a legjobbat hozza ki belőlem, de ma megint sikerült Katonával összedurranni... Tegnap csak azért nem, (de) mert délelőtt edzeni volt, délután dolgozott, este meg olyan lázas voltam, hogy beszélni se nagyon bírtam...
Aztán már nem is emlékszem hogy kezdtük ma, de sikerült jól egymás fejéhez vágni ezt~azt, szerva itt, labda ott módon.
Nem mondom, hogy nincs részben igaza, ő meg nem érti, hogy mi miért, és mire válasz tőlem... Hát ez meg így ugye nem túl építő jellegű... Annyira unom ismételni magam, és elmondani huszonhatodszor is, hogy mi bánt, mit kellene másképp... És nem, bazmeg nem történik semmi, és akkor én jól szarok az egészre, és akkor két nap múlva már mind a ketten halál feszültek vagyunk, és akkor kezdődik előröl... És tudom hogy beteg nyűgös fáradt ember ne mondjon ki nagy szavakat, de én ennek nem látom most az értelmét...
Amit csinálok nem jó, vagy kevés, de legalábbis szóra sem méltó... Hát akkor nem csinálom...nyilván akkor meg az a baj... Pozitív visszajelzés az semmilyen szinten nem létezik, de örökké helyett legalább van sokáig... Nem kell a sokáig, mert nem elég, és kurva kevés, és fáj hogy csak sokáig van, mert nem vagyok elég jó az örökkéhez (sem), és akkor kézifék, meg szarok rá, aztán jöhet a következő veszekedés, mert nem érti meg, én meg már (!!!!) nem magyarázom el...
Ezt ugye látjuk hogy csak egy darabig megy...
