Baj van

Reggel még jó volt minden...  Aztán valahogy elromlott az egész... Összeomlottam, aztán sikerült egy elég durva dührohamot is produkálni...
Ijesztő volt, ijesztő vagyok... A lelkem, az agyam, a testem... Semmi nem működik bazmeg!

Nagyon tudatosan rendet kell magamban tenni mert baj van, és ismerem az előjeleket még nagyobb baj lesz, szóval kurva sürgősen történnie kell valaminek...

Hogy a héten hogy fogom levezényelni a munkahely váltást azt meg konkrétan elképzelni sem tudom...

Katona előtt meg le a kalappal hogy nem kevert le két észhez terítő pofont, mert megérdemeltem volna.. 
Hol baszódott el minden ennyire...?

Éhező viadala

A műtét után előírt hat hét diéta ötödik hetén plussz kettő kilónál járok...

Aki azt mondja, hogy nálam becsületesebben betartja a diétát az szimplán hazudik, ergo dühöngök.
Nyilván nem csak a két kiló miatt, hanem hogy öt hete folyamatosan (éhezek) szarul vagyok, hányinger, fájdalom, hasmars és társai.

Aztán tegnap este, amikor mint a műtét előtti időkben, megint térdeltem a nagy fehér isten előtt, azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen mi a fasz értelme volt kés alá feküdni, ugyanott tartok...?

A doki se biztat semmi jóval... Nekem meg kábé ez kellett, hogy tényleg világgá akarjak menni...

Morr...

Tegnap kiborultam, ma agresszív vagyok, kíváncsian várom a holnapot... (nem)

Elég egy szó...

Reggel még tök bizonytalan voltam, hogy beadjam e az önéletrajzom egy bizonyos helyre, aztán bejött a főnökasszony, és gyakorlatilag a harmadik mondata után eldöntöttem a dolgot!

Kurvára remélem, hogy felvesznek...

Amúgy meg

Szörnyen másnapos vagyok... Aha, igen így délután négy körül.

Az úgy történt, hogy tegnap délután megbontottunk egy üveg bort, mert miért ne, aztán hirtelen valahogy el is fogyott, pedig én úgy terveztem, hogy a vacsi mellé borozunk.

Aztán kitaláltuk, hogy vigyük le a Zebet, és séta közbe beszerezzük az utánpótlást, szigorúan egy ~egy pohár erejéig...

Nyilván a második üvegnek is a valagára vertünk. Kilenckor én már az ablakból kiabáltam a gyalogosoknak ezt~azt, tíz körül pedig szimplán beájultam, konkrétan nem emlékszem hogy kerültem az ágyba...

Mondjuk Katona nagyobbat szívott mint én, mert ő reggel korán kelt, mondjuk velem ellentétben nincs semmi baja.

Én meg csak ülök itt és várom a megváltó nyolc órát...

Utálom...

Hogy hatalmas kerülővel kell jönnöm dolgozni, csak azért, hogy ne fussak bele az LMP aktivistáiba, akik öt méterenként állítanak meg, cigit kunyeráló hajléktalanokba, pénzt tarháló nőkbe, akik kicsi gyereket húznak maguk után stb.

Idegesít a világ!

Jó szó helyett

Szavak nélkül összeveszni...

Senki nem mondta, hogy az élet igazságos..

Egy jó szó...

Na! Az kellene nekem...  Azt hiszem napok óta, de legalábbis reggel óta nagyon...

Hirtelen túl sok mindent akartam végiggondolni...
Látsz egy képet és hirtelen nem is tudod mit kellene érezni.
Mondanak valamit, és nem tudod rá a megoldást.
Mozdulni kellene, és nem bírsz.
Változni kell, de nem tudod honnét kezd.

Ezek vannak, meg ilyenek...  Én meg egy ideje túl rossz passzban ahhoz, hogy kezelni tudjam... Megbeszélni mással, tök felesleges, hogy értené bárki, amikor még én sem!

Úgy döntöttem, az egyik részét megfogom tudni oldani, a másik meg majd megoldódik magától!

Főzzünk!

Valahol azt olvastam, hogy aki olvasni tud, az főzni is!

És tényleg!  Mostanában egy csomó olyan kaját főztem, aminek régebben neki sem álltam, úgysem sikerül címszóval, aztán rájöttem, hogy nem is olyan nagy cucc az egész, és közbe tök jó volt, hogy volt sikerélmény, és Katona sóhajtozva kér repetát!

Viszont!!!  Ütném azt az idióta faszt, aki lemerte írni, hogy a paradicsomos húsgombóc elkészítési ideje egy (!!!) óra...  Csak a köcsög gombóccal szoptam annyit...

Bedarált a gyógyszeripar

Pár hete írt fel az új pszichonéni új gyógyszert, amit én rögtön el is döntöttem, hogy majd jól nem fogok szedni, mert nekem nincs is rá szükségem, köszönöm szépen majd én tudom, és különben is jól vagyok...

Hát ma inkább mégis kiváltottam, és kísérleti jelleggel szedem... Kurva sok mellékhatása van...  Tudom, ne olvassam el!

Néha elgondolkodom, hogy baszki itt vagyok 32 éves, és ilyen szarokat szedek...  Hogy lesz majd olyan amikor már nem kell?  Vagy hogy az élet baszott meg ennyire 32 év alatt, hogy gyógyszer kell, vagy szimplán orvosi eset vagyok? 

Nagyjából minden rendben van körülöttem, jó dolgok történnek velem, végre azt érzem,hogy jófelé megyek... Akkor mégis miafaszom??? 

Dühös vagyok magamra, a világra, az életre, hogy én nem, nem ilyen vagyok, nekem ez nem kell, én jól vagyok, mégis miért?  Minek?

Hétfőn volt a napja....

Hogy elküldtem egy vevőt a picsába...

Én tényleg a legrosszabb napjaimon is félre tudok tenni mindent, és mosolyogva kiszolgálni, de ez a néni bruttó húsz percig küzdött a haragomért...

Volt egy pillanat amikor bevillant, hogy nekem ezt nem kell eltűrni... A hangnemet, a stílust, mert bazmeg nem, így nem beszélünk senkivel, és nem, nem vagyok hajlandó kiszolgálni!

És nem, tényleg nem voltam kedves amikor megkértem, hogy távozzon! 

Hello rosszkedv...

Nem, három nap alatt sem sikerült helyre rántgatni a kedvem, pedig (bort is ittam) sütött a nap is...

Pénteken egész nap baszogatva voltam, de olyan szinten, hogy meló után rögtön haza mentem, mert éreztem hogy nem vagyok kompatibilis a világgal, és lefeküdtem egy órára, hogy elmúljon ez az egész.  Nem múlt el...

Szombatra sem... Lemondtam a csajos programot ( szemét módon), gondoltam megváltom otthon a világot, és dühömbe kitakarítok, majd az jó lesz nekem...  Hát ki lehet találni ki nyűglődött egész délután, és ki nem csinált semmit... Amitöl meg jól rámjött estére a lelkiismike furka... Adtam magamnak egy esélyt, hogy reggelre tuti kialszom ezt az egészet.... Nem bazmeg ,nem sikerült....  Hajnalban még Katonának is majdnem beszóltam, úgy kellet magamra szólni, pedig ő aztán igazán nem tehet semmiről, sőt tegnap egy kis készátverés showt is rendezett nekem Valentin nap alkalmból...

Valami legyen már velem, mert én ezt így most utálom...

Élet a Zebbel

Nyilván elég nehéz röhögés nélkül kibírni, amikor épp elvonulsz a legkisebb helységbe, és a Zeb vadul nekiáll szimatolni az ajtó alatt, aztán amikor hallja, hogy sikeresen felhívta magára a figyelmet (hangosan röhögsz) akkor neki áll izomból kaparni az ajtót, hogy ő bizony be akar jönni...

Függő...

Sziasztok!  Edina vagyok, 32 éves, és hosszú évek óta kávé és energiaital függő...

23 napja nem fogyasztottam sem koffeint*, sem taurint tartalmazó italt.... (elismerő pillantások,taps, visszaül)

*oké, átgondoltam, mégsem vagyok akkora hero, mert a teában is van koffein

Gyerek vagyok... Nyü~nyü~nyü!

Hosszú kihagyás után visszatértek az életembe a plüssök... És hát ez tök buli!  Mutatom az elmúlt három hét termését:

1. Műtét előtt nyulat kapott a nyúl....

2. Kórházba vonulós plüss...

3. Műtét után haza érős plüss (így neveld a sárkányod...)

Remélhetőleg folyt köv...

Terápiás jelleggel

Mostantól minden szart/nemszart ide fogok írni!  Biztos ami tuti alapon!

Kivéve amikor lusta leszek, erre minden jog fenntartva!  Én szóltam...

Nem igazán értem

Miért nekem kell szarul érezni magam, amikor engem bántanak...

Miért nekem kell felkészülni fejbe, hogy mit is fogok válaszolni, ha szóba kerül a téma...

Miért nekem kell majd diplomatikusnak lennem, amikor engem bántottak (árultak el)...

Miért esik ez ennyire rosszul...

Miért vagyok még ennyi idősen is ennyire naiv...

Minden

Elbaszódott....

Jó nekem!!!

Meglepően sokan szeretnek engem!!! Annyira ~annyira jól esik!!!

Igazatok van na!

Igaza van azoknak az okosoknak, akik azt mondják, hogy naponta ötször kell enni.

Igaza van azoknak az okosoknak is, akik azt mondják, hogy sok~sok~sok folyadékot kell inni.

(nyilván én vagyok a fasz, amiért nekem ahhoz, hogy ezt belássam, sőt egyáltalán kipróbáljam, egy műtét kell)

És igaza van azoknak az okosoknak is, akik azt mondják, hogy 14 nap után kurvára nem lenne még szabad dolgoznom.

(nyilván én vagyok a fasz, amiért nekem ahhoz, hogy ezt belássam, ki kellet próbálni hogy bírom a munkát (sehogy))