Most meg az a rész jön...

amikor nagyon boldog új évet kívánok nektek! 

(és nemsokára lesz sok~sok új poszt, de értelemszerűen a napokban Katonáztam, nagyon rózsaszín most minden)

Na és ti melyik három szót találjátok meg először?  :)

Wiiii!!!

Tegnap este küldött egy üzenetet, hogy akkor ő most megy vacsizni, aztán kettő perc múlva ott állt az ajtóban, hogy megjöttem... :)

Most már jó!

Hát... Amennyire be voltam tojva ettől a pár naptól, olyan simán sikerült 'túlélni'.

24~én még dolgoztam, hát nem mondom, hogy a három tizes kelés nem (baszott oda) nyomta rá a hangulatom a napra, de sikerült egy órát aludni, mielőtt átmentem tesómékhoz, így azért ki lehetett bírni két kávéval.
Kisunokahugom extra cuki volt, bár nekem volt egy olyan érzésem, hogy egy kisebb sokkot kapott a nemnormális mennyiségű ajándéktól, és hát őszinte leszek én is... Szerintem nem vagyunk normálisak... Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy manapság olyan legokat gyártanak, ami simán meghaladja egy ekkora gyerek kézügyességét... Konkrétan a sógorommal ketten, két óra alatt raktunk össze egy legóhintót... Fogyott a jéger rendesen, nekem a végén szerintem már a szemem is tikkelt kicsit... :)
Féltem ha hazamegyek, akkor addig bőgök, amíg a zsepi tart, de beszéltünk egy fél órát Katonával, és tök jó volt, és semmi dráma, és jóhír is volt, mert kedd helyett hétfőN jön, és a szívtásnak szánt beosztás így pont tökéletesre változott.
Aztán úgy ájultam be az ágyba, hogy igazából nem is tudom meddig láttam a Kevint...
Tegnap nagynénémhez mentünk, haza jöttek unokaöcsémék a legkisebb unokahuggal, a két gyerek duplán volt cuki, itt is egy csomó ajándék a gyerekeknek... Tényleg nem normális mennyiségről beszélek, és esküszöm ha egyszer lesz gyerekem, nálunk ilyen nem lesz az biztos!
Időben hazaestem, sétáltunk egyet a Zebbel, aztán csak mese és lustálkodás!
Amúgy Katona tök cuki volt, körbe telefonált mindenkit és mindenki tök örült neki, és nagyon nagyon szeretem, hogy szeretik egymást a családommal, a barátaimmal.

Jól esik most pihenni, reggel elkezdtem eltakarítani az elmúlt pár nap romjait, mostam illatos ágyneműt Katonának, megetettem a teknősöket, kaptak ünnepi lakomát ők is (fagyasztott giliszta), és mivel kábé 10 fok van, és száz ágra süt a nap, nemsokára indulunk egy derékLEszakadós sétára, (és milyen jó lesz végre laza macinaciba bújni....) este meg névnapozni Papához!

Összességében tök hálás vagyok, hogy így megúsztam a depi részét!

És akkor most jön az a rész...

Hogy mindenkinek nagyon~nagyon boldog karácsonyt kívánok!!!

(nem tudtam választani a két kép között, ezért mindkettő)

Ne ríjjá'!!!

Szegény Apu mondta ezt mindig, amikor kislány voltam..  Ma meg én mondogattam magamnak...  Elég kevés sikerrel... A hús pultnál törött el végképp a mécses, mert amikor kértem a húst, a cuki hentesbácsi vissza kérdezett, hogy csak ennyi? (szerintem kajak azt hitte azért sírok, mert nincs több pénzem húsra :))

Szóval én tényleg igyekszem fasza csaj lenni, végig pörögni az egész napot, hogy addig se gondolkozzak, de a naptár szerint is eljött az a lélektani határ, amikor már nem tudom kizárni ezt az egészet...

És hát igen, próbálom vigasztalni magam, hogy volt ennél klasszisokkal szarabb karácsonyom, amikor aztán tényleg tök egyedül ültem a lakásban, mert a családom nem volt rám kíváncsi, és az akit akkor szerettem, kurva messze volt, öt országgal odébb, és azt is túléltem. Most meg végülis miután magamhoz térek a kajakómából, már itthon is lesz az én Katonám...

Igazából nem magam miatt érint ennyire nagyon rosszul, hanem miatta... Az eszemmel tudom, hogy konkrétan négy missziót töltött úgy, hogy ott érte a karácsony, és végülis az sokkal szarabb lehetett, de a szívem megszakad... És vajon mit eszik majd, és legalább akkor hagyják őket kicsit pihenni, és mit fog érezni, és mit tudnék én csinálni vagy mondani neki, hogy könnyebb legyen?
Ezeket eddig nagyon ügyesen elhessegettem, de már nem megy...

Megdumáltátok a fejem!

Mert nincs karácsony (Kevin nélkül) karácsonyfa nélkül!

Dilemma

Legyen fa, vagy ne legyen fa...?

Mivel egyedül leszek és még csak vendég se jön hozzánk, kicsit úgy érzem minek... Magamnak?  Hogy annyiszor fájjon a szívem ahányszor rá nézek, hogy ott ülök előtte egyedül...?

Másik oldalról meg végülis akkor lesz nálunk a karácsony, amikor haza jön Katona, és akkor úgy jöjjön már haza, hogy igazi karácsonyi hangulat van, még ha a dátum nem is stimmel...

Holnapig kitalálom, de tök vevő vagyok rá, hogy meggyőzzetek! (vagy lebeszéljetek)

Hatékony...

Voltam venni ajándékot a gyerekeknek*, most megyek és leiszom magam, továbbá emlékeztető magamnak, decemberben már csak akkor megyek emberek közé, ha nagyon muszáj...

*a játékgyártók kurva anyját, amiért nem szégyellik magukat

Eszembe jutott az a vicc

amikor Pistike kérdezi az anyukáját, hogy miért pucolja a wc~t.
~azért Pistike, mert jön a Jézuska!

~és nálunk fog szarni?

Hát... Hozzám nem jön a Jézuska (se), meg karácsony se nagyon lesz, de azért reggel nyolc óta nyomom a karácsonyi nagytakarítást...

Fiszi~fasza!

Mégis cicafijuba nyomja a Zeb a karácsonyt!!!
Reggel hívott a Kozmis csaj, hogy felszabadult egy időpont, mehetünk!  Oké, mikor?  Moströgtönazonnal... Bű... Másfél óra múlva melóba kell lennem, de oké, hát majd lesz valami, megyünk!  Gyors telefon bentre, hogy kések, szájhúzkodás, leszarom!
Végül húsz percet csúsztam csak, a Zeb gyönyörű lett, én meg boldog!
Hát egyszerű vagyok mint a faék, de én ilyen kis beeső jóságoknak annyira nagyon tudok örülni...

Holnapra kikapcsoltam az ébresztőt,  ez meg a hab lesz a tortán, alszok amíg nem szégyellem! És hát nem fogom azt elhihetitek!!!

És ha elfogadtok egy jótanácsot, tegyétek ezt ti is!  Használjátok ki ezt a hétvégét, és pihenjetek rá a jövő hétre!

Hug me!

Tegnap a cuki kolléganőmtől kaptam egy tollat ajándékba, (mert mindig morgok, hogy sehol egy toll, nem tudom a nyamvadt papírmunkát csinálni) és annyira édes volt, hogy vett nekem.

És akkor adott mellé két puszit, nekem meg kicsúszott a számon, hogy kérek egy ölelést :) és hát kaptam.

Munka után gyorsan oda ugrottam R~hez, és itt már nem voltam szégyenlős, konkrétan felszólítottam, hogy öleljen meg!

Aztán amíg csinálta a barátnőm a szempillám, elmeséltem neki az egészet, és hogy milyen kurva jól esett ez a két ölelés, mert engem már két hete nem ölelt meg senki.

Másfél órával később, amikor végeztünk, és feltápászkodtam a székből, fogta magát és ő is jól megölelgetett...

Annyira nagyon jól esett!!! :D

A mai napomban ennyi jó volt

Fszmt

Igazából azért nem írok, mert nem tudok túllépni ezen a baszott hangulaton...

Most már extra durván hiányzik az én Katonám, és ahogy minden nappal közelebb van a karácsony, egyre inkább omlok össze...

Szomorú vagyok amiért hülyének vagyok nézve a munkahelyen, és orrba szájba én vagyok beosztva...  Hogy egy napot kértem, amikor haza jön had maradjak otthon vele... A lányok tök cukik voltak mindenki felajánlotta, hogy bemegy helyettem, de nem lehet...

És... Hát ezért nem írok, mert csak ezt tudom a végtelenségig, hogy megdöglök úgy hiányzik és hogy miért, miért, miért én szopok????

Stupid girl!!!

Délelőtt véletlenül kiderült (számomra), hogy az elképzeléseimmel szemben, már jövő héten lesz karácsony...

Elég megdöbbentő volt a felismerés... Mert ugyan tényleg semmi felhajtás részemről, de a gyerekeknek még nem vettem ajándékot... És mivel a csipetcsapat felének postán viszi a Jézuska a meglepetést, sokáig nem tudom húzni a dolgot, igenis emberek közé kell mennem.... Mármint mondjuk egy nagyobb bevásárló központba....
Biztos én vagyok a túl érzékeny, de bárhová megyek azt látom, hogy tiszta idegbetegek az emberek, löködik egymás, agresszívak.... Ma a pékségbe két néni majdnem vérre menő harcot vívott, hogy ki következik a sorba... Viccen kívül egész komolyan osztották egymás....

Na szóval a lényeg hogy egy ideje kerülöm a túlzsúfolt helyeket, mert én ezt nem bírom, átragad rám a feszültség és ugyanolyan idegbeteg kis idióta leszek mint ők, de most van az a lélektani határ amikor nem késő megvenni azt a három ajándékot...

Szivat!

Az egyetlen nap a héten, amikor tovább aludhatok, az ma van...volt.. Lett volna..  A Zeb háromnegyed hatkor felkeltett, hogy neki bizony se vize, se kajája.
El is szégyelltem magam, hogy baszki nem tettem a tálakba? (de tettem) és mivel úgy kérte a kaját, hogy a szokásosnál is jobban pörgött, meg nínózott hozzá, gondoltam rögtön éhen hal... Aha... Miután megkapta, fogta magát és elégedetten bevonult az ágyba és szét dobott lábakkal alszik mint a bunda. Gondolom jobb így a kis lelkének, hogy tudja hogy van... Én meg főzők mégegy kávét magamnak, hogy az én lelkemnek is jó legyen!

Nagyon vasárnap!

Tegnap még lelkes voltam, és akartam valami programot csinálni mára, élményeket szerezni, kicsit kizökkenteni magam a zombi üzemmódból, aztán reggelre megszelídült az elképzelés...

Kávé, séta, olvasás, gagyifilm nézés, mégegykávé, még egy séta... És mégis így volt ez jó! Most megint kicsit élveztem a csendet...

Napom...

~a baracklekváror levélkében milyen lekvár van?

~... ???? ... ÁFONYA!!!

~azt nem szeretem!

(~okcső!!!)

Estéim... :)

Az a szerencsém!

Az a szerencsém, hogy tudok sírni... Mert gyerekek, kevés annál szarabb dolog van, amikor tele vagy feszültséggel, aztán nem megy még a sírás sem...

Hát nekem megy, és hálás is vagyok érte, mert utána jobb... Mondjuk most már kezdek elég szarul kinézni, de ez legyen a legnagyobb baj.... Holnap még nyomok egy hajrát, aztán hétfőre most már tényleg össze kapom magam, mert tök idegesítem magam, azért ennyire nem vagyok izéke...!

Majdnem felnőtt...

Épp névtelen levelet írok a közösképviselőnek :)

Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni...

Hát... Én most nagyon hiperszenzitív vagyok, de legalább be látom...

Ennek fényében nem csodálom, hogy érzékenyen érintett, amikor megláttam a beosztást... Öt szopós napból ötöt megnyertem...  Nyilván nem vagyok hülye és érzem benne a szándékosságot, hát innét üzenem a drága főnökasszonynak, ha meg akar feszíteni kicsit korábban keljen fel!!!  Annyit erőlködik, hogy sírni lásson, hogy a végén még elered az orra vére... Természetesen mosolyogva, egy rossz hang nélkül végigcsinálom, mert én sem vagyok hülye...  Ettől függetlenül bánt... Mondjuk mi nem?  Tényleg nagyon kis gyámoltalan vagyok, de emellett Oscar díjas színésznő is :)

Azt már csak nagyon halkan említem, hogy rajtam kívül mindenki kapott bónuszt... És még halkabban, hogy nem is a pénz része fáj...

Ugye én most megérdemlek egy pohár bort?

Hát jaj...

Napközben kiderült, hogy mégiscsak az van, hogy elhagytam magam.... Annyira szomorú vagyok mindentől, hogy már magamat is idegesítem... Fáradt vagyok, nyűgös, hisztis, nem jó semmi... Magamhoz vételezek némi bort, hátha holnapra kialszom ezt az egész szart... Nem is érdemes ragozni!

Fcuk...!

Most vagy az van, hogy elhagytam magam, vagy ennyire fáradt vagyok (esetleg mindkettő), de hét és fél óra alvás után is annyira szarul vagyok mint tegnap ilyenkor...

A nap hőscselekedete az volt, hogy hajat mostam... Hát így ennyi... Alszok most egy órát biztos ami tuti alapon, de utána muszáj össze szednem magam!

A félbe vágott kifli is mosolygott ma rám

Amúgy a múltheti munkahelyi balhé elsimult, mondjuk inkább érzem ki nem mondott fegyverszünetnek mint békének, de még így is jobb  a lelkemnek, mert most nem lenne erőm tartani magam.

Insomnia

Sikerült a kialvatlanság olyan szintjét elérni, amit már nagyon régen...

Rengeteget dolgoztam a lehető legszarabb beosztással, szombaton csak a kispárnámat akartam végre, amikor hívtak tesómék, hogy nem mennék e át (forraltborozni) fényképezni... Nyilván átmentem. Vasárnapra áthívtak ebédelni, de menjek már egy kicsit előbb mert jön a Mikulás meg bla~bla...semmi baj, majd délután alszok... Nem, nem alszok, nagynéni telefonál, hogy menjek már le vele a nyaralóba ezt~azt megcsinálni, és ha már együtt vagyunk miért ne süssünk linzert...
Késő este haza estem, nyilván nem tudtam éjjel aludni, három tízkor kelés, munka, nem baj majd délután alszok... Nem, még most sem alszok, vigyázni kell az unokahugra, oké előttem az éjszaka, de éjszaka sem alszok, szerintem már túl álmos vagyok és nem megy, reggel szintén három tizes kelés, anyázás, munka... Aztán délután!!!  Miután ülve elaludtam az asztalNál (!) elvonszoltam magam a babzsákig, mellém bújt a Zeb és bazmeg isteni másfél órát sikerült aludni... Konkrétan újjá születtem!  Persze ez most tűzoltás volt, de holnap szabis vagyok, úgy tervezem minimum nyolc órát alszok végre, mert nem lesz jó vége.

És ezt minden reggel eljátszuk

A Zeb koreográfiája reggeli ügyben:

~látod, milyen jófiú vagyok???  (kaja~kaja~kajaaa!!!)

~nééézd, ide rakom a fejem a kezedre! (adjál már kaját!)

~figyu, így ki tudom fordítani a fejem!  Szerinted édi vagyok?  (hé, mozdulj már!!!)

~szereted, ha rád rakom a mancsom, és a nyakadba szuszogok? (ha ez sem jön be, feladom...)

Megnyalom az orrod, jó? (tudtam, tudtam, tudtam hogy elolvadsz!!!  Győőőzelem!!!  Kajaaaa!!!)

Katonadolog..

Azért jó hogy már szombat van, mert több szart már nem nagyon tudnék elviselni ezen a héten...

Miután kedden Katona megint visszament járőrbe, és halkan teszem hozzá az elmúlt két hónapban, ha mindent össze adok is csak két hetet volt itthon (négy részletben), szóval amióta elment úgy mindenki kérdezi, hogy na és mikor jön haza... És hát nem tudtam...mindig úgy mennek el, hogy hát majd valamikor, de mivel húsz nap múlva karácsony, ma vettem a bátorságot és rá kérdeztem esetleg tud e már róla valamit, hogy mikor ér haza. És hát tud... A telefon majdnem kiesett a kezemből, amikor mondta a dátumot... Hát... 29-e...

Bevallom, nekem idén nagyon nincs karácsonyi hangulatom, ami engem is meglep, mert általában november közepén el kap a jingle bell rock és visz magával januárig, de idén semmi, pedig isten lássa lelkemet én próbálkoztam, de semmi! Nem is terveztem semmit előre, miután az első karácsonyunkat az én családommal töltöttük, a tavalyit az övével, úgy éreztem idén szeretnék egy kicsit önző lenni és ketten lenni, nyilván letudni a kötelező családi kört, de utána együtt lenni pihenni, nem orrvérzésig főzni, nagyot sétálni közösen a Zebbel, aztán megint pihenni, finom bort inni, puzzle~t rakni ilyesmi!
Nem vártam túl sokat a decembertől, semmi nyálas giccsparádé, párszor munka után leugrani a karácsonyi vásárba, kürtöskalácsot enni, bekuckózni a pihepuha plédünk alá, és színes teát inni, vasárnap az ágyban kávézni... Ilyesmi...

És hát akkor erről ennyit.... Nyomorult három hét áll előttem.. Előttünk, mert nyilván ez neki még szarabb, ha a karácsonyt nem nézem, csak a körülményeket ahogy ott vannak már akkor is.

És a héten úgy látszik ezt akarja nekem megtanítani a sors, hogy vissza tudjam tartani a bőgést, és jelentem kurvára sikerült ma is, de persze nyilván tudta, hogy ha letesszük ez lesz a vége mert kábé fél percen belül küldte az üzit, hogy ne sírj kismajom, de bazmeg sírok.. Azóta is.. . Én ezt nem akarom!!! 

A mai nap FÉNYpontja

És fent van a redőny (is)

Mondjuk ennyit nem ér...

Eljött a nap amikor xanaxal kezdem a napot munkába indulás előtt... Üljleegyesédeslányom! De bőgni akkorse, azértse fogok!

Szőnyeg meg a széle

Emlékeztek milyen kurva büszke voltam magamra talán két hete, hogy én aztán megmondtam a frankót a munkahelyen?  (teszem hozzá nagyon kulturáltan mondtam meg a frankót)

Na, hát én nem tudom hogy most esett e le a két fillér, hogy rossz a bolygók állása, vagy simán rajtam csattant e úgy globálba az ostor, esetleg össze keverhető vagyok e egy villámhárítóval, de olyat kaptam, hogy a fal adta a másikat... És egy kibaszott hős vagyok, mert nem sírtam össze magam, még a wcben sem, már csak azért sem, és kibírtam a munkaidő végéig, hogy aztán egy padon hangosan (!) zokogjak... Aztán otthon, aztán kutya sétáltatás közben, aztán a boltban ..
És igen, lehet mondani hogy aki kurvának áll ne csodálkozzon ha... De azért bazmeg!!!  Ez kemény volt...  És hát nem tudom mire megyek be holnap, nem tudom hogyan viselkedjek, nem tudok semmit, csak azt hogy nagyon nagyon szomorú vagyok...

Illúzió

Írtam egy listát arról, hogy mi mindenről kell listát írnom... (nem vicc)

Töltöttem le külön alkalmazást is a telefonomra, mert a cuki kis cetliket mindig elhagyom.

És így a kettő együtt nekem most pont elég, hogy azt képzeljem, hogy minden rendben lesz....(lófaszt lesz)

Csuklik...

A redőnyös anyja... Az a drága asszony...

Harmadik időpont, amire nem sikerül ideérnie... Szerintem akkor én most felhívom... (mármint nem az anyját!!!  )

Napüff!

Az ember lánya azt gondolná, hogy milyen okosan előre gondolkozik, és nem hagy mindent az utolsó (utáni) pillanatra, hogy már november 30~án kér mindenfelé időpontokat karácsony környékére...

Hát nem...az egyetlen fodrász akire rábízom a hajam, azt mondta felejtsem el, sehol egy szabad fél órácska sincs a naptárában, hogy azt az öt centit levágja, a kutya kozmetikus szintén zenész, azzal bíztatott, ha esetleg valaki visszamondja, akkor be tudja vállalni a Zebet, körmöshöz meg úgy sikerült be könyörögni magam, hogy a csajszi a barátnőm és a kedvemért bent marad egy 'kicsit ' tovább... Este tízre megyek majd...

Szóval itt el is ment a kedvem az egész decembertől, mert én jól kitaláltam, hogy mivel a tavalyihoz képest kurva sok időm lesz rákészülni mindenre, majd aztán én ügyesen okosan időben mindent el is Intézek, és nem kapok hat agyvérzést, aztán az első és legalapabb dolognál pofára esek...

Kedves hétfő!!!

Baszódj meg!!!

A mai idegállapotomról szerintem mindent elmond, hogy miután végeztem a (kibaszott) leltárral, haza jöttem, és önként nekiálltam vasalni... És még jól is esett...

Oké, hát senki nem mondta, hogy normális vagyok!!!

Kreatív Medi

Talán még emlékeztek, ő volt az egyik bevásárlós kincs, amiről írtam, kicsit feldobtam, és már ment is a helyére!

(reménykedtem benne, hogy a kreatívkodástól kicsit megindul a lelkesedésem karácsony ügyben, hát jelentem, egyenlőre semmi...)

Egy hálátlan dög vagyok!

Amióta haza jött a Katona nem is írtam... Hát nagyon elvagyunk :)
Viszont írni való is van, úgyhogy ennek is kerítek időt, mert nyom itt belül!  Fejben már megszületett a 'hogyan ne kapjak agyvérzést idén karácsonykor' poszt is, tényleg csak egy kis idő hiányzik.

Egyik szemem, másik szemem

Az egyik szemem nevet, mert haza jött az én szexi Katonám,  a másik szemem sír mert nem hosszabbították meg R szerződését... És hogy miért nem????  Hát ez a vicc az egészben...  Undorító!!!!

Na most megyek aludni

Írtam egy hosszú posztot erről~arról, aztán szépen elszállt az egész, úgyhogy én mára lehúzom a rolót!!!

When I grow up...

A Nagymamám mindig azt mondta, akkor növök majd fel, ha leszokom a mindenféle flakonba (gyk.:mikrofon) énekesről.  Hát... A ma reggel történtek alapján határozottan állíthatom, még nem sikerült felnőtté válni!

(jó, mondjuk indokolatlan a jókedv, de hát ilyen ez a pop szakma, akkor is fel kell lépni, ha épp bal Lábbal keltem)

Pompás

Éjjel olyan epe görcsöt produkáltam, ami a nagykönyvben meg van írva... Mondjuk ezt csinálja utánam valaki, epe nélkül epegörcs... Esküszöm ott tartottam hogy előkeresem a zárójelentésem, és megnézem, hogy tényleg műtöttek e, vagy csak álmodtam, mert bazmeg ami nincs az nem fájhat...

Gondolom a sors így akarja letolni a torkomon, hogy nem tudok elmenni Katonához, mert ha lenne normálisan busz, akkor se mernék így most elindulni...  Hát maradjunk annyiban fogyott a zsepi rendesen.

Bilifüle

Hát akkor nem megyek... Pandamacisra bőgtem a szemem, elszívtam egy fél doboz cigit meg párszor a falhoz vágtam a kispárNát!  (én lenni vérbeli huligán)

A Zeb meg igazi pasi, látta, hogy dinnye vagyok, fogta magát és átvonult a másik szobába (xboxozni...ja nem)

Említettem már, hogy utálom ezt az egészet?????

Rohadt menetrendek, meg a lejárt jogsi...

Még jó hogy ránéztem a jogsimra, mielőtt holnap kölcsön kocsiba vágtam volna magam és elmegyek Katona után, hát basszus ez le járt... (tíz éve vizsgáztam???) oké, hát akkor bé verzió, megyek busszal... Aha... Megyek... Két óra az út, két átszállással (semmigond), potom ötven perc múlva pedig indulás haza... Mert nyilván vasárnap rohadtul örülni kell még ennek is... Hát én most egy kicsit (nagyon) szomorú vagyok...

Kismajom

Fszmt!

Miután két órát ültem nálam betegebb emberek között, a dokinak volt pofája egy papírcetlire felírni néhány recept nélkül kapható szar nevét, hogy akkor valamelyiket/mindegyiket szedjem.... Kérdeztem, hogy bocsika antibiotikum esetleg? (nem szeretem, és ha nem muszáj akkor inkább nem, de gyerekek három hete beteg vagyok) na, hát aztán kiderült, hogy nem nem, nekem arra semmi szükségem, marad a reci nélküli verzió... 

És akkor én nagyon mérges lettem (szerintem simán orvost váltok), és most úgy döntöttem felvásárolom az összes vitamint ami a világon létezik, fel hozom az immunrendszer em, és soha többet nem (megyek orvoshoz) leszek beteg... Hát faszom...

Az másik kérdés, hogy ezek azok a vitaminok, amiket időnként megveszek, jól a szemem elé rakok, aztán a második nap után módszeresen elfelejtem bevenni...  Na de majd most ugye!!!

Éjszakám...

Csütörtök

A nagy büdös nullából lett tök spontán egy egész szuper kis nap. Reggel még azt hittem az lesz a mai nap fénypontja, hogy túlestem az ablakpucoláson, aztán csavarogtam egyet (ma nincsenek kincsek, csak egy iratrendezőt vettem), kávéztam egyedül napsütésbe, aztán lett a semmiből családi vacsora cuki kis étteremben, beszéltem Katonával (nagyon hiányzik), most meg össze bújtunk az ágyba a Zebbel, és tök hálás vagyok MINDENÉRT!!!

Ha érted...

Régen volt egy staffordshire terrierem. Aha, az a fajta, akire azt mondják harci kutya.

Tulajdonképpen csak azt akarom mondani, hogy nem minden staffordshire terrier harci kutya, és nem minden harci kutya staffordshire terrier... 

Úgy tűnhet, hogy tisztaság mániás vagyok...

Még csak fél tíz, és jelentem az összes ablakot megpucoltam... Hétkor megbeszéltem magammal, hogy tulajdonképpen beteg vagyok és pihenni kellene, és igazából ráér ez holnap is, esetleg vasárnap, aztán a kávé után úgy döntöttem hogy már csak azért is megcsinálom, hát nehogymár a lustaság meg a betegség dirigáljon nekem!!!
Most már csak a redőnyöst várom, nyilván se ma, se holnap nem fog ideérni, nem is fűzök hozzá nagy reményeket. Gondolom jövő héten vehetek ki plussz szabit emiatt...

Amúgy nem, tényleg nem vagyok se rend, se tisztaság mániás, de amióta Katona ilyen sokat van távol, valahogy ezzel töltöm ki az üresjáratokat, idő van, néha még kedv is, kikapcsol, és tök jó kis takarítós playlist~em van.

Play hard!!!!

Reggel felvettem a pitbullos pulcsimat, és egész nap kemény voltam (mint az állat!!!)...  Á! Dehogy...  Gyakorlatilag az utolsó lépcső kanyart már úgy tettem meg hogy a sírás kerülgetett . Hát nyamvadt vagyok na...

Ugyanitt, na ki az az idióta, aki a reggel szellőztetés céljából kinyitott ablakot elfelejtette vissza zárni, és akinek a virágai nagy valószínűséggel megfáztak?

Hellószia betegség!

Olyan régen láttalak... (not!)

Azon gondolkozom, hogy nagyon gáz e ha pizsibe viszem le a Zebet..?

Reggel már éreztem, hogy nem oké a helyzet, de ráfogtam a korai kelésre, délben már határozottan éreztem, hogy gáz lesz, délután meg szépen le is vertek a geci kis bacik a lábamról... (geci kis bacik? Ejha de szofisztikált vagyok... Meg nőies... Nyilván!)

Szóval most itt ülök a konyhában és próbálok erőt gyűjteni... De húsz perc után odáig sikerült eljutni, hogy egyre vonzóbb ez az esti pizsis séta... Végülis tök sötét van és csak itt a ház körül mennénk egy kört...

Beüü...

Olyan cuki vagyok, hogy odakészítettem magamnak a reggeli kávét.... :) majd reggel jól elérzékenyülök, hogy milyen kis figyelmes vagyok... (ööö...magammal...)

Fáradt~hisztis~nyűgös

Ma az sem vigasztalt hajnal háromkor, hogy időben végzek a melóval, és tudok menni csavarogni a Zebbel, csak ültem a kávé fölött és anyáztam... Aztán nagyjából ilyen hangulatban telt el a nap, végig morogtam a szakot, hazafelé már az ágyamon meg a pihepuha plédemen kívül semmire sem tudtam gondolni, de mivel (elveim vannak) tényleg szép idő volt, ittam egy kávét, és indultam volna épp sétálni, és épp csak egy pillanatra ültem le, amíg felhúzom a cipőm... És épp csak egy pillanatra dőltem hátra az ágyon, hogy erőt gyűjtsek, és épp csak két órát aludtam így...

Tökhülyevagyok!

Le sem írhatom, amit Katona el sem mondhatott...

HELP!!!!

Ha valaki tudja hol lehet kapni a képen látható kalácsot, nagyon szépen kérem ne tartsa magában az információt!!!

(sohatöbbénemakarokmástenni)

'anya' tigris!

Tegnap a családi ebéd* után elmentünk megnézni Hanna (kisunokahugom) fellépését. Pár hete jár táncolni, és a tanítónéni szerint olyan ügyes, hogy be is rakta a fellépős csoportba!

Gondoltam tesómék had élvezzék nyugodtan az előadást, én vállaltam a videózást, Katona meg a fényképezést.
És esküszöm már jó előre kifigyeltem azt a helyet, ahonnét tök jól fel tudok venni mindent, mégsem zavarok senkit, aztán mégiscsak betámadott egy (büdös banya) öreg hölgy, és nem túl kedvesen közölte, hogy leszek szíves odébb menni... Én meg saját magamat is meglepve közöltem, hogy nem, nem leszek szíves, tetszik látni ott középen azt a szőke hajú kicsilányt, nna, hát ő az én gyerekem(!!!)és ez az első fellépése, és ha tetszik ha nem én itt fogok állni, és felveszem!!! (wtf?) és hát ez így gondolkodás nélkül egy szusszal csúszott ki az én számból, csóró néni elnézést kért és ott hagyott... Én meg ezután próbáltam anélkül lekamerázni az egészet úgy, hogy ne remegjen a kezembe a gép, mert rázott a röhögés, hogy ez most így mégis hogy :D

*jelentem a családi ebédet mindenféle 'mikor jön a gyerek ' kérdés nélkül megúsztuk, pedig fel voltunk készülve, és megbeszéltük, ha nekünk áll a kedves család, Katona hátulról átölel, megsimogatja a hasam, kajánul össze nézünk és mosolyogva közöljük a családdal, hogy ugyan még egy kicsit korai, de ha már így alakult, akkor most jelentjük be, hogy.... Majd ha aktuális lesz szólunk!!!!!!

Majdnem nyugodt vasárnap!

A rendkívüli helyzet miatt ma reggel visszahívták Katonát... Irány a bázis, fegyver felvétel, aztán ki tudja hova...

A pénteki események után nyilván számítottunk rá, tegnap már hívták, hogy készenlét van, hát ma reggel vissza is rendelték. Fszmt!

Kommentár nélkül...

Ó és óóó!!!

És hozott ajándékot a Zebnek!!!! Hát annyira édesek ezek ketten...!!!

Büszke!!!

Annyira nagyon büszke vagyok magamra!!!  Minden~mindent kimondtam, ami szorított!  Úgy ahogy én akartam, azt amit én akartam, és jöjjön aminek jönnie kell  vállalom!  Megérte!!!

És nem mellesleg haza ért az én Katonám, és ettől így együtt én most úgy megnyugodtam, hogy csak nézek magam elé és mosolygok!!!

Helló péntek13, én ma így szeretlek!!!

Ne nevess!!!

Egy órája állok a tükör előtt, és gyakorlom a kis monológom, amit szándékomban áll elmondani ma a főnöknek... Igen, tudom, azt ígértem magamnak, hogy ráülök a számra, de nem megy... Még akkor sem, ha ezzel elindul a lavina, leszarom... Az aki befogja a pofáját és nyolc órát színészkedik, na, az nem én vagyok.

Tetkó vol.2

Nem az enyém, de nagyon tetszik!!!

Csukló tetkó!

Pilla posztja után szabadon, megmutatom az én csukló tetkóm!

Nálam is volt nagy gondolkozás, hogy mit akarok, a hely az fix volt, és mivel a sorban ez már a harmadik, nem agyaltam túl a 'hű ez már örökre megmarad' témát!

Akkoriban, amikor készült szentül vallottam, hogy szeretni, és szeretve lenni a legcsodálatosabb dolog a világon, és nyilván ez így is van, ma azt gondolom, hogy ha békében vagyok magammal akkor onnéttól még nagyon~nagyon sok kis csoda van. És volt az életemnek egy része, amikor se szeretni, se szeretve lenni nem akartam soha többé, és akkor egy másodpercre át suhant az agyamon, hogy átüttetem 'hope' ~ra, de aztán azt mondtam, hogy (a faszomat... :) viccelek) ez is én vagyok és nagyon szeretem ezt a tetkót és szeretek rá nézni, mert ez én vagyok.

(amúgy amikor a Nagypapámnak először megmutattam, először csak nézte, hát... 83 éves a rózsám, kis gondolkozás után megkérdezte, hogy de Mucikám, hát miért irattad a kezedre hogy LÓVÉ!!!???? Mondtam neki, azért hogy ebbe a kezembe adják....  :) imádom)

És hát szóval a tetkó:

Világmegváltottam!

Reggel sikeresen megerőszakoltam a lustaságom, és nekiestem kinyalni a lakást. Igazából azt érzem, hogy ez egy never ending story, mert vagy egy helységet rakok pikkpakk rendbe, és sorba megyek, vagy mindenhol csinálok valamit. Igazából mindkettőnek ugyanaz a vége, mire körbe érek, kezdhetem előről... Egy óra körül (végeztem) hagytam abba, de tök büszke voltam magamra.
Átugrottam a barátnőmhöz kávézni, mert tegnap este nagy felelőtlenül megígértem, aztán egy rohadt bonbonért képes voltam kigyalogolni a tescoba... Sejthető, hogy ma is kincsekkel jöttem haza... Vettem egy csudaszép kis növényt, igazából még a nevét sem tudom, de már régóta szerettem volna a bejárati ajtó mellé valami kis zöldet.
Aztán bele szerettem egy rózsaszín (jó, hát mégsem bírok felnőni..) házi csizmába, a tavalyi szegény nagyon viharvert, és hiába mostam, nem lett szép tiszta, szóval hello pihepuha kiscsizma!!!  Gyerekek esküszöm olyan puha, mintha felhőN járnék!!!

A Zeb meg olyan cukiN napozott ma egész délelőtt, hogy kábé öt percenként kaptam fel és pusziltam összevissza!

Tegnapi kincsek

Hosszú kínlódás után tegnap vettem magamnak új pénztárcát, amibe végre hajtogatás nélkül fér bele a papír pénz, és sok~sok (túlsok) hely van a mindenféle kártyáknak is. Egy kis gondolkozás után megbeszéltem magammal, hogy ne rózsaszín legyen (kezdek felnőni).

Megvettem a jövő évi kis határidő naplómat is, és én minden évben annyira szeretem amikor a szűz kis könyvecskébe előre beírom a szülinapokat, névnapokat, évfordulót és minden jeles napot, hogy csak csuda.

Vettem egy kis Lencsi babát a legkisebb unokahugomnak, mert szombaton családi ebéd lesz, üres kézzel mégsem mehetek.
(halkan teszem hozzá, hogy kicsit már előre görcsbe rándul a gyomrom, mert ha megint elő kerül a kérdés, hogy 'na és nálatok mikor lesz baba ', tuti, hogy átharapom valaki/mindenki torkát... Gyakorlatilag minden családi találkozóN ez megy mostmár, nyilván végtelenül irritál, néha ott tartok hogy beközlöm hogy soha bazmeg, vagy valami meghökkentő választ,  de aztán mindig elmondom szépen, halkan ugyanazt, hát lehet most nem leszek udvarias)

Meg vettem még orchidea tápot is, mert az ötből kettő úgy döntött, hogy most fog virágozni.

Boldog birkabőr (juhéj!!!)

A beígért öthéttel szemben már pénteken jön haza az én Katonám!!!

(igen!!! tényleg, én ekkora drámának élem meg a külön töltött időt, szóval örömömben körbe táncoltam a lakást, és most iszom egy pohár bort! Ámen! )

Én, a hős...

Mivel éjjel a hátamat támasztó kispárnára azt hittem, hogy a Zeb, nyilván bokán fostam magam, amikor masszív kaparást hallottam az előszoba felől...  Remegő lábbal a lakást kivilágítva, partvissal a kezembe fedeztem fel, hogy nem patkány van kint, csak ez a mafla gyerek döntött úgy, hogy a törölközőjéből, a kisszőnyegből, meg a fürdő kilépöből fészket épít magának...  Olyan ártatlan fejet vágott, hogy hé mami én csak vackolok, hogy szó szerint hangosan nevettem.
(mondjuk aztán kicsit halkabban viháncoltam amikor még két óra múlva is a plafont bámultam, mert visszaaludni, na az sehogy sem sikerült...)

Megint egyedül...

Az meg úgy volt, hogy pénteken úgy jött haza Katona, hogy éjféltől hat órás készenlétbe vannak... Nyilván örültem nagyon, de azt mondta nem kell izgulni, 17~ig úgysem történik semmi, akkoris 'csak' egy hétre mennek Szolnokra kiképzésre...

Na hát ebből az lett, hogy vasárnap este indultak...(kurvaélet).
Annyira igyekeztem finom ebédet csinálni Neki, hogy borítékolható volt a tragikomédia, a leves sótlan lett, a rántotthús oda kozmált, a rizs szarrá főtt...(Annunciata, próbáltam ahogy írtad, egész biztatóak voltak az előjelek, aztán csak sikerült túlfőzni), a palacsinta olyan vastag lett és kemény, hogy gondolkozás nélkül vágtam ki a kukába... Én ezen a ponton kezdtem el a bőgést, és abba sem hagytam amíg el nem aludtam...

Sírtam mert elmegy... Mert tudom milyen rossz nélküle, sírtam, mert lehet, hogy csak karácsonyra (!!!) jöhetnek haza...
Annyira szeretem, és annyira szeretek vele lenni, vele élni, hogy nélküle már nem... Szeretem ahogy vagyunk, ahogy ketten együtt vagyunk, a közös életünket, a dolgainkat, a szokásainkat...

Na, hát szóval így maradtam én már megint egyedül, vagyis kettesben az én másik imádott szőrös pasimmal, a Zebbel

Annyira cukiN szőrmók...

Mentségemre szóljon, tegnap elvittem fodrászhoz, azóta cicafijúba nyomja!

Cica harc

Hát nyilván én vagyok a hülye, hogy amióta az eszemet tudom, túl komolyan veszem a munkahelyi konfliktusokat, és magasról le kellene szarni az egészet, hiszen dolgozni jár be az ember, nem barátkozni.

Megint áll a bál, igazából nem értem magam, miért lepődök meg, ahol hét nő dolgozik, borítékolható a pletyka, a rosszindulat, a klikkesedés.

Nem szerethet mindenki mindenkit, nem is ezzel van baj, hanem számomra döbbenetes módon felnőtt emberek annyira jellemtelenek, hogy hupililát okádok konkrétan!

Azt hiszem tegnap adtam fel végleg az igazság bajnoka énem, befejeztem... Felesleges, fárasztó, és az esetek többségében én jövök ki szarul belőle... Mert az igazság az ugye kurvára tud fájni...

Innentől a véleményem megvan, de megtartom magamnak... Pedig még egyszer utoljára annyira, de annyira elmondaNám, hogy ezt a most kialakult helyzetet hogyan látom, hogy ki miért és hogyan álszent, és hogy mennyire nem merik felvállalni a véleményüket, és hogy óvodás módon futnak panaszkodni, ahelyett hogy egyenes háttal odaállNának az elé akivel gondjuk van, és felnőtthöz méltóan megbeszélnék... Annyira szívesen elmondaNám, hogy minden történet attól függ ki meséli el, és hogy a gyilkost is megilleti az utolsó szó joga, mégis csak az egyik fél lett meghallgatva... És igen, én ilyen vagyok, hogy ezeket el is mondom, és fel is vállalom, mert ki kell mondanom , mert szétfeszít, ha bennem marad, de most mégis befogom a pofám,  mert nem látom értelmét!

Amúgy nem, nem én állok ennek a konfliktusnak a közepén, még csak érintett sem vagyok benne, de mégis az egekig b@szom fel rajta magam, mert hülye mérleg vagyok, és mert nem bírom az aljas sunyi hátulról támadó embereket.

Halál a májra!

Az elmúlt hat napban annyi gyógyszert vettem be erre a nyavalyára, hogy nem csodálkoztnék ha komolyabb máj károsodásom lenne... Ez egyszerüen hihetetlen!

Tegnap Katona félig viccesen mondta, hogy kábé úgy iszom a teát mintha az életem múlna rajta...

Szerintem most jön az a rész, amikor az immunrendszerem össze szedi magát, mert most már elég!

Büszke Medi!

Annak ellenére, hogy annyira cefet szarul vagyok, hogy a végrendeletem megírásán gondolkozom*, azért megfürdettem a Zebet, rendbe raktam a fürdőt, megitattam a virágaim, főztem ebédet, két félét is, és a konyhát is úgy hagytam magam után, ahogy illik!  Hát azt hiszem erőmön felül teljesítettem. (nyilván mindjárt összeesek)

*mert bazmeg ebbe most vagy haljak bele rögtön azonnal, vagy lőjenek le, csak legyen vége és ne Fájjon már ennyire...

A lázam mértékéről mindent elmond

Hogy ilyeneket küldök Gének

Legyél mindig:

Ágyon kívül töltött percek száma

3..... Szánalmas!

Shit!

Kétszer fél perc alatt sikerült tegnap lebetegednem. De tök komolyan, reggel még semmi bajom nem volt, megváltottam a világot, aztán valahogy hirtelen, a semmiből elkezdett fájni a torkom, fél órával később már a papot akartam hívni. A kezeim, a lábaim, a hátam, de még a bőröm is fájt!
Nyilván alig vártam a hat órát, hogy haza menjek, és amilyen lázzal szétvert éjszakám volt, csak hálát tudok adni a zuniverzumnak, hogy ma Szabis vagyok...
Egyenlőre kettő percre bírtam elhagyni az ágyat, amíg megpróbáltam inni egy kávét meg elszívni egy cigit, hát egyik sem jött össze azóta sem... Üljleegyes!

Bevettem az összes itthon található gyógyszert és várom (a megváltó halált) hogy beüssön a paracetamol áldásos hatása...

Tiktak!

Délben állítottam át az órát, így elkészül az ebéd délre!

Szuperképesség

Szóval ha választhatnék egy szuperképességet, akkor az tuti a tökéletes rizs elkészítésének képessége lenne...

Én már próbáltam mindent, mindenhogy, de konkrétan annyira tehetségtelen vagyok, hogy a zacskós gyors rizsem is szar...

Naiv vagyok, üssetek!!!

Igen, én még ennyi idősen is elhiszem, ha rám mosolyogsz, és azt jelzed felém, hogy a barátom vagy, akkor az azt jelenti, hogy a barátom vagy!!!

Igen, én még ennyi idősen is azt feltételezem, hogy felnőtt emberek között az úgy működik, ha valami bajom van, odamegyek, és szólok, és megbeszéljük...

...én ezt már annyiszor megbeszéltem magammal, és mégis képes vagyok újra meg újra bele sétálni ebbe a szarba, és elhinni, hogy emberek nem csinálják azt, hogy az arcodba jópofiznak, aztán a hátad mögött habzó szájjal kígyót békát kiabálnak rád ... De! bazmeg!  Csinálják!!! Felnőtt emberek....

Én így emlékezem

Van egy hölgy, Balogh Márta.... Tíz hónappal ezelőtt magához vett egy szeméttelepre kidobott kiskutyát.

Egy kiskutyát, akiről már mindenki lemondott... Sovány volt, vak, és nagyon beteg. Az orvosok is csak pár napot adtak a kis Mirának...

Márta felkarolta, szerette, gyógyította, és kárpótolta minden rosszért, ami csak szegényt érte...

Mira életét, történetét, mindennapjait követhettük nyomon a Mira mesékben... Mesék egy kiskutyáról, egy angyalarcú kisfiúról... Gyönyörű könnyes mesék voltak... Mira gyógyszere Márta volt, és Mártáé Mira.

A sok sok szenvedés után tíz hónap feltétel nélküli szeretetet kapott Mirike...

Szombaton sok százan búcsúzotak el a vak kiskutyától és a gyönyörű Mira meséktöl.

Én itt, így búcsúzok, és köszönöm Mártának azt amit tett, köszönöm a meséket, az emberséget, és azt, hogy mindezt megosztotta velünk.

Lustaság fél egészség...

Hát szóval az van, hogy mostanában elég lusták vagyunk...

Igazából az időjárás nem túl sok kinti programnak kedvez, és mi ezt annyira nem is bánjuk... Mert mennyire jó már munka után bekuckózni, meleg (forraltbort) teát inni, semmit nem csinálni, beszélgetni, vagy neki esni a vadiúj 1000 darabos puzzle~nak!!!

Igazából én ezt most nagyon élvezem, egy kis csend, egy kis nyugi, hát engem ez most maximálisan kielégít!

Éljen a lustaság!!!  De tényleg!

Murphy szeret engem! (not)

Ez a hónap egy olyan hónap, amikor a kötelezőkön kívül nem nagyon terveztem bármi kiadást, mert ugye ház szigetelés (erről külön poszt lesz), és egyéb nyalánkságok...

Ez a hónap egy olyan hónap, amikor egyszerre fogyott el az arckrémem, az alapozóm, a szempillaspirál is a végét járja, és a parfümöm is vészesen fogy...

Ünnepélyesen fogadom!

Hogy soha, de soha a büdös életbe nem megyek lakógyűlésre többet...

Forraltbor szezON!

Bevacakolós hétvége!!!

Hát... Mondjuk én ezt most nagyon élvezem!  Végre együtt vagyunk, és bevacakoltuk magunkat egy puha pléd alá, mint két kis tök... :)

Nagyon jó, hogy újra itthon van velem!

Végre!!!!!

Jön haza az én Katonám!!!!!!!!

Szerintem...

Néha elég kevés választja el a jópofa beszólást és a bunkóságot... És én alapból értem és szeretem is a viccet, meg a humort... De amikor a sokadik poén van elsütve a káromra, és még mindig én igyekszem jófej lenni, és négyszemközt megbeszélni a dolgot, és azt kapom az arcomba, hogy túl érzékeny vagyok... Nnna!!!  Akkor robbanok... Szerintem jogom van eldönteni, hogy mi az ami belefér, és mi az ami túl lép egy határt...
És igen, ez alapján amit leírtam, tényleg úgy tűnhet, hogy túl érzékeny vagyok, de elég hosszú sztori van mögötte, hetek óta tartó keverés, úgy néz ki most untam meg, a drága hölgynek van mégegy utolsó dobása, aztán én befejeztem.

Fszmt!

Nnna!!!  Hát amit én itt három napig építgettem, azt sikerült egy fél perc alatt lerombolni... Egy fél mondattal kérem szépen...

És akkor most engedélyt adok magamnak (egy pohár borra) duzzogni!
Sőt, lehet, hogy sírni is fogok! Mert mér ne!